A példázat-visszajelző „hogy a férj, vagy nem - és ez jó”
Réges-régen, egy faluban élt egy öreg paraszt - férj és feleség. Nem számít, mennyire szegények éltek, valami kellett, és felesleges. Így meg tudják csinálni anélkül, hogy a ló, mert a munka nem neki, és ő volt a legeltetés egész nap egy útszéli árokban. A tulajdonos elment vele a városban, néha több napot vett igénybe a szomszédok, fizet a kisebb szolgálatoknál, és mégis jobb lenne eladni vagy változtatni, hogy valami nagyobb szükség van. De cserébe?
- Nos, az apa, az értékesítés több, mint amit tudsz semmit - az egyik felesége azt mondta a férje. - és most csak tisztességes a városban. Sweda egy percre, hogy lovunk, de eladni vagy utat enged valamit érdemes! Ugye én mindig mindent a kívánt módon. Nos, menj!
Aztán kötött sálat a férje - ő jobban csinálni, mint ő - de nem másnak, mint egy dupla csomót kötött; nagyon szépen kiderült. Aztán letörölte a port a kezét férje kalapját, és megcsókolta az öreg egyenesen a meleg ajkak. És leült, hogy ugyanaz a ló, amelyet meg kellett eladni vagy elcserélni, és távozott.
„Meg kell őt, és a tej kiváló - gondolta az öreg -. Vannak számítások változás.”
- Hé, te tehén! - kiáltotta. - Igyunk egy beszélgetés. Bár a ló és a tehén drágább lesz, de a tehén szükség. Nézzük megváltoztatni?
- Na, gyerünk - mondta a tulajdonos a tehén; és egymásra.
Tehát a gazda tette a dolgát, és most lehet, hogy menjen haza, de nem volt még, hogy nézze meg a város, és ezért, valamint a tehén ment, hogy a leghalványabb pillantást a vásáron.
- Hé, ki akarja cserélni egy birka egy tehén? - kiáltotta.
A tulajdonos a juhok azonnal beleegyezett, és a paraszt ment, hogy egy birka. Hirtelen látta, hogy egy férfi a kereszteződésnél egy nagy liba hóna alatt.
- Hogy mit liba tisztelt, - a gazdálkodó elmondta neki. - És rengeteg zsírt, és sok a toll! Ez azt kösse körül medencék, és hagyjuk, hogy lebegnek. És az én öreg hölgy lenne, hogy valaki összegyűjtse takarítás. Csak annyit mondott a minap: „Ó, ha csak volt egy libát!” Szeretnél változtatni? Neked adom juhot egy liba, és még köszönetet mondani elindulni!
A város már nagyon közel van, az út lepték ember és a szarvasmarha, nem protolchoshsya. Utazók, akik jártak az úton, akik az alján az út árkok, az egyik közvetlenül a burgonya területén útdíj kollektor. Itt a burgonya kóborolt kötötte csirke, és megkötötte úgy, hogy ne vesszen el a tömegben. Nagyon kellemes volt nézni Manx csirke.
A gazda, mikor meglátta, azonnal úgy döntött: „Az életemben még soha nem láttam ilyen szép Oh, ő szebb, mint a tyúk a mi lelkipásztor Bárcsak egy csirkét mindig találják, hogy majszol tudná egyedül táplálkozni Jó lenne cserélni azt a libát!.!. , azt hiszem. "
- Változtassuk meg - javasolta, hogy a paraszt vámszedő.
- Én? Nos, én nem bánom - felelte.
És azok megváltoztak: a kollektor kapott a liba, és a paraszt - csirke.
Történetesen a közelben kocsmába. Az öreg megfordult, de az ajtó volt, szemben a munkavállaló, aki vitte a hátán a szorosan csomagolt táska.
- Mit beszélsz? - a gazdálkodó kérte.
- rothadt alma - felelte. - Itt én össze egy zsák sertések esetében.
- Ó! Rengeteg mi! Ez lenne az én öreg nő csodálom! Tavaly eltávolítottuk a almafa közelében a fészerben, hogy csak egy alma; Azt akarjuk, hogy mentse meg, helyezi a mellkas - és ez elkorhadt. De a vénasszony még beszélünk róla: „Mi van ott, és a jólét!” Hogy nézne rá most, ami a jólét. Szívesen megmutattam neki!
- És mit ad egy zsák? - mondta az alkalmazott.
- Mi lesz így? Igen, ez egy csirke!
De hirtelen megreccsent a kályha mellett? Igen, ez sült alma! Mik az alma? És akkor mindenki tudta, hogy a történet a ló, hogy az öreg először cserélni egy tehenet, és amely a végén már csak rothadt almát.
- Nos, hazaértem a feleségem! - mondta az angol. - Igen, ez eltávolítja tőled a fejét.
- Ne emelje és ölelés - a gazdálkodó válaszolt. - Az öreg hölgy mindig azt mondja: „Mi férj szól, hogy nem jó!”
- Nézzük tét - javasolta az angol. - Lefogadom, hogy egy hordó aranyat.
- Állj és mérések, - a farmer. - A magam részéről én csak fel egy véka almát, így magam az öregasszony az alku, ez több, mint elég.
- Egyetértünk! - kiáltott fel a brit.
Kategória kocsi fogadós; rajta elhelyezett minden: angol, öreg, rothadt alma. A kocsi elindult az úton, és végre megérkezett a ház a paraszt.
- Jó egészséget, anya!
- Neked is, apám!
- Nos, én egy lovat sikerül.
- Ebben a tekintetben te vagy a dokkoló, - mondta az öreg nő és férje rohant ölelés, mit sem törődve táska alma, nem idegenek.
- Azt forgalmazott egy lovat egy tehenet.
- Hála Istennek - mondta a felesége. - Most már az asztalon zavedet és a tej, vaj, sajt. Íme nyereséges forgalmazott!
- Ez így van, úgyhogy cserélték a tehén egy birka.
- és jól tette - helyeselte az öregasszony - mindig valami tudod, hogyan kell jobban csinálni. Juhok etetjük elég. És iszunk juhtejből feta sajt ünnepe igen; munkatársa neki gyapjú harisnyát, és még mezek! A tehén szőr nem gyűjt: vedleni ő utolsó rastryasot. Mi van, tiszta fejjel!
- Ez így van, ezért adtam a juhok egy libát.
- A csirke? Íme néhány jó szerencsét! - Az öregasszony sírt. - Csirke tojás okozunk, hogy csirke - látod, van egy teljes coop. Azt már régen akartam, hogy egy csirkét.
- Ez így van, így a csirke adok egy zsák rothadt alma.
- Hadd csókolni! - kiáltottam fel a feleségét. - Nos, nagyon köszönöm, köszönöm! Most, hogy ezt fogom mondani, mikor elmentél, azt hiszem, rajtad múlik, hogy vacsorát több ízletes - hagymás rántotta. Tojás rám egyszerűen és hagyma nélkül. Aztán elmentem egy tanár, tudom, hogy van egy íj, de a felesége volt, átlagos-preskupaya, bár úgy tett, mintha jó. Tehát megkérdeztem tőle kölcsön egy hagyma. „Hagyma - kérdezi -. Igen, van egyáltalán semmi a kertben nő, és én rohadt alma nem tud adni.”. De most már tudom, hogy neki egy tucat rothadt almát. Mi tucat! Bár az egész táskát kölcsön. Nos, nevetünk felett uchitelshey! - És a felesége megcsókolta az ajkát.
- Ez nagyszerű! - kiáltott fel a brit. - Hogy tudta nem fog szűk, mindig elégedett mindennel. Erre, és a pénz nem sajnálom.
Aztán fizetett a paraszt: a felesége és a fej nincs eltávolítva, hanem szorosan átölelte. Egy egész rakás aranyat adott át neki!
Igen, ha a vélemény a felesége, férje intelligensebb, mint mindenki, és hogy ezt megteheti, és ez jó - ez mindig az ő javára.
Most, az erkölcs és a levont egy boldog család:
Jegyezzük meg, először is azért fontos, mert a felesége kíséri férje - csomagolt hátizsákot, megcsókolta az ajkát -, akkor a férj mindig akar hazatérni.
Másodszor, ez szép, hogy a férje azt mondja: „Te minden ember sokat tud a kereskedelemben!” -, akkor a férj boldog, hogy nem az összes kívánt tőlük.
Amikor találkozott vele, nem haboztam, hogy az emberek idegenek - megölelte és megcsókolta -, míg a férje mindig öröm, hogy jöjjön haza.
És ami a legfontosabb, ha a feleség azt mondja, hogy „a férjem nem, és jól” - ez csak nA javára (és a család a világon, és egy zacskó arany).
GK Tale Andersen
Illusztrációk A. Kokorin
Tetszik? Küld: