Aleksandra Matrosova memória (Evgeniy Kabalin)

„Kedves Lida! Gyakran gondolok rá, gondoljon sokat rólad. És most szeretnék beszélni veled mindazt, úgy érzem, hogy megtapasztalják. Igen, Lida, és láttam az elvtársak meghalt. És ma, a zászlóaljparancsnok azt mondta a helyzet, mert a halál az egyik általános meghalt, áll szemtől a Nyugat. Szeretem az életet akar élni, de az első olyan dolog, ami az élő-élő, és hirtelen egy golyó vagy fragmentum megelőzi egy pont a végén az életed.
De ha meg kell halnom, meg fog halni, mint ez az általános: a harc szembe a Nyugat. A Sasha. "
Az utolsó levél Aleksandra Matrosova Lidii Kurganovoy.
Kevesebb felöltő fagy hátoldalán:
front - két vigyorgó bunker.
Ismét csúnya háború áldozata
hozza ezt a harcot a gyalogság.
Fehér hó oly gondatlanul szép
és ártatlan nélkül hamu és a vér.
Az ujjak egy csipet: „Uram, elvenni”
A earflaps - szigorúbb a szemöldökét.
A nap a nyugati vörös dudor
vakító minket szétesni.
Szénsavas mező négykézláb
Közeledünk a tüzes száját.
Támadunk nem tud felállni:
majd a vezetést fedezi fan!
És minden választás nem könnyű -
il életben posztumusz hős.
Gun bukkan hosszú beszédet,
ablakmélyedés a hordóba égett.
Hirtelen megtorpant: az emberi pajzs
az utolsó vér a belélegzett levegő.
Sweat patakok lefelé folyik a homlokára
Az összes többi élő csata után.
Nos, játszik a sorsa a katona?
Nem! Soldier működik sors!
Ő darabos könnyek parancsnok
ellenére, hogy az idegek, mint a kábelek:
- Nos, a német söpredék, várj egy percet!
Csont a torokban fogsz Hajósok!
Vér a jégen áramlik.
Mögött - két bukott bunker.
Jobb élet, mint egy örök becsület ..
És gyász a hős a gyalogság.