Anna Akhmatova
Ő megfogta a kezét alatt sötét fátyol.
„Miért vagytok sápadt ma?”
- Mert én szomorúság tart
Azt megetette részeg.
Hogyan felejtsük el? Kijött, megdöbbentő,
Fájdalmasan csavart száját.
Én megszöktem, hogy ne érjen a korlát,
Futottam utána a kapuhoz.
Lihegve, azt kiáltotta: „Joke
Minden, ami volt. Menj, halott vagyok. "
Mosolygott csendben, és rettenetesen
És azt mondta nekem: „Ne álljon a szél.”
Tehát sok kérés mindig szeretett!
A razlyublennoy kérések nem történik meg.
Nagyon örülök, hogy most már a víz
Under színtelen Ledkov megfagy.
És én - Jézus, segíts! -
A borítón, egy fényes és törékeny,
És akkor vigyázzon a levelek,
Megítélni minket leszármazottai.
Hogy világosabb
Látni lehetett őket, a bölcs és bátor.
Az életrajz a szóvonal
Lehetséges, hogy átugrik?
Túl édes föld ital
Túl sűrű a szeretet.
Hadd egyszer a nevem
Olvassa el a gyermekeknek a könyvet,
És szomorú történet tanulás után
Hadd mosoly ravaszul.
Szeretem a békét, és megakadályozzák,
Adj egy keserű dicsőség.
***
Mindannyian mulatozók itt kurva,
Hogy sajnos nálunk!
A falakon a virágok és madarak
Sínylődik a felhők.
Dohányzik, fekete cső,
Olyan furcsa köd felette.
Rajtam egy szűk szoknya,
Ahhoz, hogy úgy tűnik, még vékonyabb.
Minden tele ablakok:
Mi az, fagy vagy vihar?
Szem óvatos macska
Mint a szemed.
***
A nyak kis gyöngyök sorozat,
Általában a kapcsolási kezet elrejteni,
Szemekkel bámult üres tekintettel
És soha nem sírni.
És úgy tűnik, sápadt arcú
Liloveyuschego selyem,
Szinte szó szemöldök
Saját nem hullámos frufru.
És ellentétben a légy
Mozgása lassú, ez,
Mintha lába alatt a tutaj,
Ahelyett, parketta négyzetek.
Egy sápadt szája kissé nincs megfeszítve,
Egyenetlen nehéz légzés,
És a mellem remeg
Virág nebyvshego szia.
1913
***
Nem tudom, te élő vagy halott -
A földön, akkor kereshet
Vagy csak este Duma
A halott fény gyászolni.
Minden van, és imádkozzatok naponta
És álmatlanság mleyuschy hő
És a költészet fehér állományt,
És a szemem kék tűz.
Nem voltam egy legbelső,
Szóval senki sem szenvedett, és,
Még az, aki elárulta a lisztet,
Még azok is, akik simogatta, és feledésbe merült.
1915
***
A huszonegyedik. Éjszaka. Hétfőn.
Kontúrok a főváros a ködben.
Tagjai néhány lazább,
Mi a szerelem a földön.
És mivel a lustaság és az unalom
Minden úgy vélik, és éljen
Várakozás kinevezések, a félelem az elkülönülés
És énekelni szerelmes dalokat.
De egy másik rejtély kiderült,
És nyugszanak a csendet.
Belebotlottam ez véletlenül
És mivel úgy tűnik, minden beteg.
1917 Petersburg
***
Ez egyszerű, ez egyértelmű,
Nyilvánvaló, hogy mindenki,
Te nem szeretsz,
Ne dőljön be soha.
Miért olyan szakaszon
Jövevény voltam,
Mert mi minden este
Imádkozom érted?
Tehát, míg a többi
És göndör baba
Dobás kedvenc városom
És a hazaiaknak,
Fekete koldus vándor
A főváros idegen?
Ó, milyen vidám azt hiszem,
Hogy látsz!
1917
***
Párna már forró
Mindkét oldalon.
Ez a második gyertya
Kialszik és sikoltozik varjak
Ez válik hallhatóvá.
Ezen az éjszakán, nem aludtam,
Túl késő gondolkodni alvás.
Hogyan elviselhetetlenül fehér
Függöny, fehér dobozban.
Hello!
1909
***
És mintha tévedésből
Azt mondta: „Te. "
Ő világít a halvány mosoly
Lovely jellemzői.
Az ilyen fenntartások
Minden szem villog.
Szeretlek, mint egy negyven
Szerető testvérek.
1909
***
Nem tudom, te élő vagy halott -
A földön, akkor kereshet
Vagy csak este Duma
A halott fény gyászolni.
Minden van, és imádkozzatok naponta
És álmatlanság mleyuschy hő
És a költészet fehér állományt,
És a szemem kék tűz.
Nem voltam egy legbelső,
Szóval senki sem szenvedett, és,
Még az, aki elárulta a lisztet,
Még azok is, akik simogatta, és feledésbe merült.
1915
***
És azt gondoltam, - én vagyok túl,
Mit nefelejcs
És én vetem magam, imádkozó és síró,
Az patái pej ló.
Vagy kérni fogja a hagyományos gyógyítók
A nagovornoy víz ellenőrzőszelvény
És Küldök egy szörnyű ajándék -
Saját kincsként illatos zsebkendőt.
Függetlenül attól, hogy el van átkozva. Nem nyögés, nincs szem
Szerencsétlen lelkek ne érintse,
De ígérem angyali kert
A csodálatos ikont esküszik
És éjszaka a mi buzgó gyermek -
Én neked soha nem jön vissza.
1921
Webtárhely uCoz