Autoimmun betegség tolerancia

Az autoimmun betegségek jelenleg az egyik legnagyobb problémája, klinikai immunológia.

Egészséges szervezetben az immunrendszer nem fejlődik immunválasz saját szövetei ellen, ezt a jelenséget nevezik immunológiai tolerancia. Azonban, bizonyos feltételek mellett van egy veszteség szembeni tolerancia saját antigének, így a termelt autoantitestek és citotoxikus sejtek és autoimmun betegség alakul ki.

Az autoimmun betegségek két csoportba sorolhatjuk:

1) organ-- érintő különösen szervek: myasthenia gravis, vitiligo, Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladás, Grave-betegség (hyperthyreosis diffúz golyva), stb.;

2) A rendszer - az egész testen jelentkezik: szisztémás lupus erythematosus, rheumatoid arthritis és mások.

A leggyakoribb autoimmun betegségek: szisztémás lupus erythematosus, rheumatoid arthritis, scleroderma, pszoriázis, vitiligo, multiplex szklerózis multiplex, myasthenia gravis, thyreotoxicosis diffúz golyva, inzulin-függő diabetes (I-típusú), glomerulonephritis, idiopátiás pulmonális fibrózis és mások.

Tünetek Az autoimmun betegségek úgy fogalmazták L. Vitebsk, 1961-ben:

• autoantitestek jelenléte vagy T-ölősejtek antigén ellen irányuló, a betegséghez kapcsolódó;
• hordozhatóság autoimmunitás szérum felhasználásával, amely tartalmaz ellenanyagok vagy T-gyilkos;
• azonosítása az önálló antigénnel, amely ellen az immunválasz irányul;
• a képesség, hogy hozzon létre egy kísérleti modellt a betegség bevezetése révén egy autoantigén

Alapelvei a laboratóriumi diagnosztika autoimmun betegségek alapulnak ezek a tünetek:

• specifikus ellenanyagok;
• specifikus sejt túlérzékenységet;
• növelik a γ-globulin, immunglobulin G;
• változik az arány a T-segítő és a T-csökkentők
• csökkentek a speciális komplement komponensek (C3 és C4);
• celluláris infiltrációja érintett szövetekben;
• immun-komplexek lerakódása az érintett szövetekben (immunglobulinok G, M, SH, C4 komplement komponensek).