Book arctalan vezetője, a 7. fejezet „válik arctalan” 1. rész, 1. oldal olvasható online
7. fejezet, „válás arctalan” 1. rész
-Sofia! Hol vagy? - egy sebtében felállított menhelyek jött egy női hang.
Mivel a forgatás a lány futott. Ő futott mezítláb a még nedves Oroszország fű és a kis kövek. Nem figyelni, hogy a kócos, a színe a legsötétebb éjszaka, a haj, a fejlődő szél. Sofia futott a házába egy pillanat az anyja után megadta.
-Itt vagyok. Segítség? - Sofia rámutatott a kis pálma áll közel a kis kupac mosatlan edényt.
-Nem, nem szükséges, akkor én magam vezetek. - Egy nő állt a közelben mutatott egy kis ház - Segíts az apja. Ő most az oldalon.
-Már fut! - örömmel kiáltotta Sofia gyorsan és csillogó sarkú, futott a ház felé.
Én nem fut el, mintegy harminc méter, de ez a távolság legyőzi Sophia soha nem nézett jobbra. Kék szeme, mint a tenger folyamatosan nézelődök. A településen volt egy hónap, de még mindig nem tudta megszokni mi folyik. Mielőtt csatlakozott a település élt a szüleivel vidéken a kis közösség nomádok. A lány nagy sajnálattal közösség osztott nézeteltérések miatt a helyes utat. A családja és néhány nomád ment az oldalán a Tumen és a többi szétszóródott minden irányban. Ki ment meg más közösségek, akik csak ment, céltalanul.
-Apukák segítségével? - Sofia nézett egy magas fal hamar kiderült, egy kis fej.
-Oh, Sophia! És itt vagyunk ismét, hogy emlékszel. Mássz tovább! - apa intett, és rámutatott, hogy a lépcsőn állt, egy kicsit balra Szófia.
Sofia azonnal felmászott a lépcsőn, és nézett a lehetséges veszélyeket. Nem volt ilyen nagy megkönnyebbülés neki. Egy apa és a két asszisztens már lefedett a táblák az összes helyet, és most ültek és beszélgettek. Látva a lánya, a férfi intett, és intett, hogy üljön le.
Az apja - egy kövér ember, egy kis kopasz foltok a fej kerek szemüveg, folyamatosan lefelé orrából. A régi kockás ing, rajta is volt, mint egy folyamatos lyuk, ami nem mondható el a nadrágját. Látták látványa és már inkább elszíneződött hivatalos nadrágja nagyon jó állapotban, annak ellenére, hogy apja gyakran jár nekik.
egy ember ült mellé megjelent ikrek. Mindkettő nagyon nagy, és az arcán is nőtt egy bokros szakáll, amely elrejti teljesen az alsó része az arc. Brutes valamit beszélt az apjával, és annyira gesztikulált, hogy Sophia nem tudott segíteni a benyomást kelti, hogy valami vitatkozni.
-harcolni nem volt olyan. - gondolta magában, Szófia.
Az egyik Sophia tekinteni testvérek észre, és húzza a száját mosolyra üdvözlő intett a szabad helyek mellett apja. Sofia gyorsan futott
-És azt mondom, hogy nincs ilyen mutáns. - mondta az egyik a bikákat.
-De hogyan nem történik meg. Láttuk itt, amíg elment. - apa nézett Sophia és alig észrevehető Rákacsintás - Igaz tény, Sophia?
-Igen, de ő egy kicsit kisebb. - mondta Sofia.
-Nos, én megmondtam, Marat. Nincs ilyen méretű kutyák. - felfuvalkodott egy bika fordult a második.
-Sajnálom, de itt sokáig? - Kaptam egy beszélgetés Szófia - Azért jöttünk ide, csak az utóbbi időben.
-Sofia nem elakad a felnőtt beszélgetést. - Elkezdtem berating apja.
-Ugyan bácsi pasa, mert a gyerek még. - védte a szakállas társa Sofia.
-Nem, nem sokáig. - Marat beszélni kezdett - vagyunk Grisa közel fél éve.
-By the way, voltam kíváncsi - Uncle pasa kezdte bátortalanul felé néz Marat - Hol szerezted a vas foga. Most és a mesterek nem talál máshol.
-És ez egy hosszú történet. - Marat megpróbálta elhallgat a témát.
-És hogy a hosszú itt. - Grisa arca állt ki egy egyszerű vigyor. - Azért jöttem ide, egy fiú, és bekopogott Marat fogaink. Ez minden.
-Wow! - meglepett Szófia. - Ez az, aki képes megtenni.
-Megmondom többet. - Grisa kezdte újra, de aztán megállt alatt a szemmel verés Marat. - Che maga akar mondani?
-Igen, gyere ide kettő. A már elpusztult kategória, hát akkor ott állt a bejáratnál, hogy a ház a vének. Nos, ez a srác úgy döntött, hogy menjen, és azt mondták, hogy ne hagyja ki senki, mi gun-pofa, ő pedig felvette a maszkot és köpenyt rukopashku ért minket. - Marat mondta. - Nos, nem hagyja, hogy mi az, amit lőni egy fegyvertelen, meg kellett küzdeni.