Frost szempilláit

Nadia kijött a szupermarket, minden lógott a zsák. Harminc fokos fagy mohón eljutott a tüdőbe.

- Nos holodina! - Nadia mondta hangosan. - Téli még csak most kezdődik, és már mínusz harminc! Ó, ez a mi Hanti-Manszijszkban.

A szél üvöltött, dobás hó az arc, nagy marék.

„Nos, én legalább fel két lépésben otthon!” - gondolta Nadia.

Snow elalvás összes pálya és Nadia óvatosan nézett a lába elé.

De amint ő tette egy tucat lépést, amikor hirtelen megállt.

A hó alól nézett rá két nagy fekete szemek, keretezett egy piros és fekete a szempillák szilárdan beépült a fagy.

- Ki vagy te? - Nadia kérték. - És hol jönnek itt a tél.

Kutya válaszolt rekedten.

- Szegény ember! Te már, hogy egy hideg! Hol az otthonod?

Kutya nyafogott szánalmasan.

- Ön egy hideg rúgott? Állatok! És azt mondják, hogy - az állatok, és mi - az emberek! És mit csináljak veled? Azt elviszi nem tudok, minden keze foglalt. Ha, mondjuk, utánam, én feed-et, felolvasztjuk. Gyerünk?

Kutya kiszállt a hófúvás és reszketés jött Nadia.

- Gyere, drágám, nem fogom bántani!

Megy a ház - a kutya nézett körül, beleszagolt a levegőbe, és megdermedt a folyosón.

Nadia dörzsölte a lábát, és meghívta őt:

- Gyerünk, most ez a ház is, így vigyázni az ingatlan, és nem rontja el, oké. Szelet akar.

Kutya csóválta a farkát boldogan.

- Ja, hát haza, és tudod jól, mi egy hamburgert. Menj a konyhába.

Átmentek a konyhába. Nadia belenézett a serpenyőbe.

- Tehát négy szelet. Két nekem két - akkor. Eszel tésztát?

Kutya ugatott szerint az ő rekedt hangon.

- Kiváló! - Nadia mondta, kapott egy nagy tányér, tedd a tésztát, és két szelet a tetején. - Egyél!

Kutya enni kezdett mohón.

- És nem vékony! Toustsik annyira aranyos! Fánk! Látod, az utóbbi időben vált hajléktalanná.

Kutya nem szólt semmit, túl elfoglalt volt.

Amikor evett, aztán odament Nadia, aki ott ült egy konyha, ugrott neki, és hálásan megnyalta a kezét.

Nadia megsimogatta.

- Te aranyos! Nyert néhány myagonkaya! Fur selymes, ápolt! Valaki talán sír maga ölte meg! Semmi teszünk valakinek - fogja találni! Ügyeljen arra, hogy megtalálja!

Nadia szervezett keresést.

A harmadik napon hívta a lányt.

- Szia, keresel fogadó Chapy?

- Én találtam rá a helyszínen a vonószemet. Hívd kérjük, nevezze. Megnézzük, hogy ha volt neki.

Nadia nevű lágyan:

Chapa azonnal rohant, alig hallotta a nevét álmában.

- Úgy tűnik, hogy ez az! - Nadia boldog. - Annyira örülök, hogy megtaláltad!

- I - Nem az úrnő! - ideges Nadia lány. - Ez a kutya barátom. Volt.

„Miért volt?” - Majdnem leestem a Nadi nyelvi tapintatlan kérdés, de ő válaszolt magát.

- Ez a fickó megvette Chapu a nagy pénzt akart keresni az eladó a kölykök, de rájött, hogy hiányzik az ő elképzeléseit, és tegye Chapu a hideg teketória nélkül.

- De miért nem ő is megpróbálta eladni. Venne!

- Próbáltam! De kívánó nem volt. Felnőttek akar tenyészteni, és Chapa nem jó.

- Aztán adna jó kezekben van!

- Megpróbáltam. De mivel senki sem találtak egy héten. És letette a hideg Chapu, azt mondta, megetetni ajándék már nem megy.

- És ez az, amiért elváltak?

- Igen. Ma ő így a kutya, hanem holnap, és velem. Játssz vele az orosz rulett én nem volt szándékos. Chapu hagyja magát?

- Az öröm! Ő annyira aranyos!

- Köszönjük! Légy boldog! Viszlát!

Nadia letettem, és leült elgondolkodva a székre.

Chapa nem vette vele aggódó szemekkel.

Nadia nézett Chapu és eszébe jutott a tegnapelőtt, ránézett a hó alól, a nyirkos az ő bezralichii utcán, a hó-vörös halom, fehér fagy, fekete szempilláit.

- Chapa, te maradj velem élni?

Chapa tört boldog ugatás, ugrott Nadia térdre, és megnyalta az arcára.