Gonosz az erdőben

Gonosz az erdőben - ez egy szörnyű történet, a történet a szavakat, egy indiai fiú egy Navajo az esetről, ami történt vele egy éjszakát. Feltehetően ez egy igaz történet.

GONOSZ ERDEI

Ő vágott fa, és betettem őket a teherautóra. Dolgoztunk, amilyen gyorsan csak lehetett, de amikor leszállt az éj, a teste tele tűzifa csak félig.

Hazafelé, a nap eltűnt a horizont alá, és nagyon sötét volt. Mentünk egy földút vezetett az erdőn keresztül. Hajoltam fejét az ablakon, és figyelte a sziluettek fák elhaladó és a hunyorgó csillagok felettük.

Hirtelen volt egy szörnyű érzés, hogy valaki figyel minket. A haj a fején égnek állt, és volt egy borzongás futott végig a hátán. Uncle kifejezése arca nagyon furcsa volt, csak bámult előre, akik csak az út előttünk.

Hirtelen kopogást hallott (csap-tap-tap) az ablak mögött.

Elkezdtem fordulni, de a bácsi hirtelen felkiáltott: „Ne merj!”

Csak megdermedt, a szívem majdnem kiugrott a mellemben. Uncle tolta a gázpedált a padlóra, és elkezdtük felgyorsítása. Az első alkalommal nem láttam a félelmet a szemében hamis nagybátyja.

Volt még egy kopogás, ezúttal a dobozban mellett.

„Nézz rám!” - Kiáltott bácsi. „Ne fordulj meg! Tartsuk nézett rám! "

Nem értettem, mi történik, de az ösztöneim azt mondta, hogy be kell tartaniuk a nagybátyja.

Hirtelen úgy éreztem, mint egy kamion süllyedt, mintha valami nehéz szállt a tetején rá.

Most bácsi vezette az autót teljes sebességgel, és imádkozni kezdett a saját nyelvén.

Sírni akartam. Csak azt akartam, hogy minden gyorsan véget.

Ismét hallottam, hogy kopognak a hátán.

„Tartsd nézett rám, és ne nézz vissza!” - kiáltotta ismét nagybátyja.

Azt látta, hogy a kész kiált. Ő vezette gyorsabban szorította ki a kocsiból minden lehetséges.

Egy vagy két perccel a kamion ismét felvetette.

Bácsi körülnézett, és mélyet sóhajtott megkönnyebbülten. Ő lelassult. Stihlo.Teper körül újra csak azt lehetett hallani volt a zümmögése a motor és a csikorgó kavics a kerekek alá az autót.

Nagybátyám rám nézett és azt mondta: „Apád imádkozzatok értünk reggel, hogy a gonosz nem fog emlékezni az arcunkat.”

Emlékszem, hogyan szeres az ülés, és csak nézte a műszerfal, hallgat nagybátyám ének régi imát. Mire visszatért a nagymama házához, elaludtam. Nagybátyám elvitt a házat, és őt az ágyba.

Bácsi soha többé az életben, és nem beszél arról, hogy mi történt velünk aznap éjjel az erdőben.