Hogy a füstölt szerző szórakoztató és újságírói portál

Egy nap, felébred kora reggel, Vitaly Bianchi úgy döntött, hogy bemegy az erdőbe.
- Szóval, hol a ruzhishko? - kérdezte magától Vitaly V. és megvakarta a hóna alatt.
- Lehet, hogy ez a szekrényben! - Úgy döntöttem, hogy író, és felemelte a mutatóujját fel. A szekrényben volt egy csomó régi dolog, de a fegyver nem volt ott.
- Talán ... ez az ágy alatt? - javasolta Bianchi és látszott az ágya alatt. De nem volt ott semmi, csak egy pár zokni egy könnycseppet.
- Hm, hol a ruzhishko? - kérdezte magától Vitaly V. és festett arc napryazhonny gondolatmenet.
- Igen, itt vagyok! - volt egy vékony rozsdás hangon.
- Ruzhishko! - az író mondta. - Miért vegye fel shkaffcheg? Nem tudod, hogy kell aludni a szekrényben? - mondta Bianchi.
- Köztudott - lehelte ruzhishko és csomagtér bűnösnek leereszkedik. - Csak tegnap este nagyon féltem, féltem, és felmászott shkaffcheg.
- Nos annyira megijedt, ruzhishko? - kérdezte Vitaly V., nagy vzdernuv szemöldök, amely a szeme állt ki piros húrok vénák.

- nekem az éjszaka jött egy öregasszony - remegő hangon suttogta ruzhishko. - Véleményem szerint ez - egy boszorkány!
- Tehát, hogy ismerje meg újra szippantás a szekrényből mágiám porok? - Vitaly V. összeráncolta a homlokát.
- Nem, őszintén szólva, nem! - mondta ruzhishko és remegett még.
Bianchi kinyitotta a szekrényt, és ellenőrizte a mágikus por. Minden a helyén volt.

- Hmm, furcsa ... - kétségbeesetten megvonta Bianchi zanyuhivaya mágikus por. - Akkor boszorkány, beszél ...
- Igen! Igen! - bólintott ruzhishko hordó.
- Gyerünk! - megparancsoltam író.

Író és ruzhishko a verandán.
- Nézd! Látod, én mondom az igazat! - visította ruzhishko.
- Igen, a fenébe - morogta Bianchi megdöbbentette látva a számokat, hogy a feszített a tornácról az erdőbe.
- Taak, mi van itt? - mondta Vitaly V. és leguggolt.