Idézetek a könyvből: „Hol van most”

„A halál minden ember csökken, mert én vagyok érintett az emberiséget, és ezért soha nem küld tudni Akiért a harang szól, hogy az autópályadíj téged.”

Mi ez, mint - az egyik a 50.000 feröeri a távoli szigeteken, elkülönül a világ többi részén több ezer kilométerre? Tudatában vagyok, hogy ebbe a kis zárt térben, ahol a halál az egyik - egy nemzeti tragédia. A nagyhatalmak ez valószínűleg nem fogja megérteni. Amennyiben a számla megy a sok millió, mínusz egy - ez tiszta statisztika. Amennyiben él néhány tucat család, mínusz egy - ez nem egy szám, amely az arc, nevetés, alakot. Amikor olvastam, hogy a festmény „A temetés után” Johnsen-Mikinesa idézi Anna, én csak vállat vont. Amikor elolvastam a könyvet, úgy találtam ezt a képet - megértettem, miért. Mathias jogok - több horror nem létezik. A csengő mindig autópályadíj téged.

A könyv azonban, sőt, a másik, bár a Feröer-szigetek karcos lélek sokkal erősebb depresszió Mathias.

Mi ez mindegy emberiség -, hogy hozzon létre egy központi fizetni képzett emberek, hogy forrásokat néhány ember, köztük más országok állampolgárai, többek között lehetett hónapokig - de mi van ott évek óta! - kényeztesse teknős ki a válságból, és valójában főzni a saját levét, gondolkodás nélkül a kenyeret. És mégis, hogy az emberek nem jönnek fel, van egy hatékonyabb recept ősibb „gyógyítsd meg magadat.” Lehetőség van, hogy végezzen a lélekmentő beszélgetés; létrehozhat egy üvegház-keresők, és hívja őket rehabilitációs központok; akkor jön zavaró tevékenység és magatartás különböző terápia - gyengéd, sokk. De ha az ember nem akarja, hogy segítsenek magukon - mindez eleve kudarcra van ítélve. Nem, nem hiszem, hogy a rehabilitációs központok kell zárni, hogy az ördög nagyanyja, és pszichiáterek küldje tömeg képzés - túl sok ember kell egy push kívülről foglalkozni a belső problémákat. De mindaddig, amíg az emberek nem teszik a lépés egy új nap, egy új élet, egy új „én” lehet bármennyi sokáig verni a héját.