kis tolvaj
Itt Gerda hajtott be a sötét erdőben, de a kocsi ragyogott, mint a nap, és azonnal berohant a rablók szeme. Betörtek és repült rá, kiabálva: „Gold! Arany! „- megragadta a gyeplőt a lovak, megölte a kis zsokék, a kocsis, és a szolgák, és kihúzta a kis Gerda ki a kocsiból.
- Nézd, mit slavnenko, zhirnenky! Nuts táplált! - mondta az öreg rabló, hosszú szakállú és merev bozontos bozontos szemöldökét. - zhirnenky, hogy a bárány! Gyerünk, mi az íze lesz?
És ő elővett egy éles késsel csillogó. Ez szörnyű!
- Ai! - kiáltotta hirtelen, ő megharapta a fülét a saját lánya, aki ott ült mögötte, és annyira féktelen és makacs, micsoda öröm!
- Ó, Mean Girls! - kiáltotta az anya, de nem volt ideje megölni Gerda.
- Ő fog játszani velem! - mondta a kis rabló. - Azt adj neki muff, és az ő szép ruhában fog aludni velem az én kis ágyban.
És a lány anyja harapta újra úgy, hogy ugrott, és megpördült, ugyanazon a helyen. Rablók nevetett:
- Nézze meg, hogyan vágtat a barátnőjével!
- Azt akarom, hogy üljön be a kocsiba! - kiáltotta a kis rabló és ragaszkodott hozzá, hogy: ő volt szörnyen elkényeztetett és makacs.
Leültek Gerda a kocsiba, és átrohant a tuskók és ütésektől a bozótban. A kis rabló magas volt, mint Gerda, de erősebb, szélesebb a váll és sokkal sötétebb. A szeme egészen fekete, de néhány szomorú. Ő ölelte a kis Gerda, és azt mondta:
- Ezek nem öl meg, amíg én nem mérges rád! Igazad van, Princess?
- Nem! - válaszol a lány, és azt mondta neki, hogy ő volt a tapasztalat, és hogyan szereti Kai.
A kis rabló komolyan ránézett, bólintott, és azt mondta:
- Ezek nem öl meg, még akkor is, ha mérges vagyok veled - Inkább ölni magam!
Letörölte a könnyeit Gerda, majd elrejtette a két kezét szép, puha és meleg muff.
Itt az edző megállt; beléptek az udvarra a vár ragadozó. Ő volt minden hatalmas repedések; ezek repülő varjak és hollók; ahonnan ugrott hatalmas Bulldogs és így nézett ki heves, mint mindenki enni, de nem ugat kéreg - tilos volt.
A közepén a nagy terem lepusztult, a falakat borító a korom és a kőpadlón tűz égett; füst emelkedik a mennyezet, és meg kellett találni a kiutat; a tűz fölé forrásban egy hatalmas fazék leves, és grillezett nyársak mezei nyúl és a nyúl.
- Akkor velem aludni itt, mellette a kis állatkert! - mondta a kis Gerda rabló.
Lányok etetni, itatni, és mentek, hogy a sarokban, hol volt ő tette, szalmával borított szőnyegek. Taller ül egy sügér több mint száz galamb; mindannyian úgy tűnt, hogy alszik, de amikor a lány közeledett, enyhén mozgott.
- Minden az enyém! - mondta a kis rabló megragadott egy galamb lába, és megrázta, hogy a szárnyak gólt. - Be, csókolni! - kiáltotta, rámutatva galamb Gerda arcát. - És itt ül erdő gazember! - folytatta, rámutatva, hogy a két galamb ült egy kis mélyedés a falban mögött egy fából készült rácsos. - A két - erdő gazember! Ezeket meg kell tartani, zár alatt, ne gyorsan elszáll! És itt van az én drága starichina Bleater! - És a lány kihúzta a szarvak kötve a falra rénszarvas csillogó réz gallérral. - Azt is meg kell tartani pórázon, vagy uderet! Minden este viszket a nyaka alatt éles késsel - ő fél a haláltól!
Ezekkel a szavakkal, a kis rabló kihúzott egy hasadék a falban egy hosszú kést, és tartotta a nyakát a szarvas. A szegény állat zabrykalos, és a lány nevetett, és kihúzta Gerda ágyba.
- aludtál egy késsel? - Gerda megkérdezte pillantva egy éles késsel.
- Mindig! - válaszolta a kis rabló. - Soha nem lehet tudni, mi történik! De mondd megint Kae és hogyan elindult vándorol át a világot!
Gerda mondta. Wild galambok turbékolta lágyan a sejtben; Más galambok aludt; a kis rabló dobta az egyik karját Gerda nyakát - a többi volt egy kés - és horkol, de Gerda nem tudta lehunyni a szemem, anélkül, hogy tudnánk ölni, vagy hagyja életben. A rablók ült a tűz körül, énekelt és ittak, és zuhant a régi rabló. Szörnyű volt nézni ezt a szegény lányt.
Hirtelen a fa galambok turbékoltak:
- Curro! Curro! Láttuk Kai! Fehér csirke során a hátán a szánkó, és leült a szán a Hókirálynő. Úgy repült át az erdőben, amikor fiókák, még mindig ott hevert a fészekben; Lehelte ránk, és mind meghaltak, kivéve a ketten! Curro! Curro!
- Mit akar ezzel mondani! - kiáltotta Gerda. - Hol repült a Hókirálynő? Tudod?
- repült, talán a Lappföldön, mert mindig van hó és a jég! Kérdezd meg a rénszarvas, hogy ott áll pórázon!
- Igen, mindig van hó és jég: a csoda is! - mondta a rénszarvas. - nincs ugrás magát a külső a hatalmas csillogó jeges síkság! Ők szurok sátorban éves Hókirálynő, és az ő állandó paloták az északi sark, szigeten Spitzbergák!
- A Kai Kai, drágám! - sóhajtott Gerda.
- Feküdj ugyanazt a figyelmet! - mondta a kis rabló. - Nem mintha pyrnu a kést!
Reggel Gerda azt mondta neki, hogy ő hallotta a fa galambok. A kis rabló komolyan nézett Gerda, bólintott, és azt mondta:
- Nos, hát legyen. Tudja, hogy hol Lappföld? - aztán megkérdezte a rénszarvas.
- Kinek és tudni, hogy nem nekem! - feleltem a szarvas, és a szeme csillogott. - ahol születtem és nőttem fel, ott ugrált át a havas fennsíkon!
- Figyelj! - mondta a kis Gerda rabló. - Látod, minden a mi bal oldalon; otthon egy anya; Egy kicsit később hlebnet egy nagy üveg és vzdremnet - akkor én neked valamit!
Aztán a lány kiugrott az ágyból, átkarolta anyja húzta a szakáll és azt mondta:
- Jó napot, kedves kecske!
Egy anya csapott az orrára kattintással, úgy, hogy az orra a lány elpirult, és kék lett, de ez volt minden történik szerető.
Aztán, amikor az öregasszony szürcsölt egyet üveget, és a horkolás, a kis rabló közeledett a rénszarvas, és azt mondta:
- Még sokáig lehetne gúnyolódni meg! Fájdalmasan voltál vidám, ha viszket egy éles késsel! Nos, hát legyen! Azt függetleníteni te, és kiadta a vadonba. Akkor menekülni a Lappföldön, de azt kell erre vezethető vissza a palota a Hókirálynő ez a lány - ott a neve testvére. Persze, akkor hallottam, mit mondott? Ő beszélt elég hangos, és mindig a fül tetején
A rénszarvas ugrott örömében. A kis rabló húzzák rá Gerd szorosan kötődik a kedvéért az óvatosság és bebújt a puha párnát, hogy sokkal kényelmesebb ülni.
- Úgy legyen - mondta akkor - Vedd vissza a prémes csizma -, valójában hideg! A kuplung, így bízom magam fáj ő jó! De a fagyás nem adom neked: ez jó anya „kesztyűt, akkor menjetek fel a könyök! Sun a kezükben! Nos, most úgy néz ki mint tenyeremet a csúnya anya!
Gerda sírt örömében.
- Utálom, amikor nyöszörgött! - mondta a kis rabló. - Most meg kell nézni a móka! Itt még két kenyeret és sonkát! Mi az? Lefogadom, hogy nem éhezik!
Mindkettőt kapcsolódik a szarvas. Aztán a kis rabló kinyitotta az ajtót, csábította a kutyák a házban, vágott neki egy éles késsel kötelet, hogy volt kötve szarvas, és így szólt hozzá:
- Nos, gyorsan! Igen, vigyázni, nézd, kislány.
Gerd elérte a kis rabló mindkét kezét hatalmas kesztyű, és azt mondta búcsút neki. Rénszarvas elindult teljes sebességgel az egész tuskók és halmok, az erdőben, a mocsarak és puszták. Wolves üvöltés, varjú károgva, és az ég hirtelen dobott zafukalo és tűzoszlopok.
- Ez az én anyanyelvi északi fények! - Szarvas mondta. - Nézd, milyen tüzet!
És ő futott megállás nélkül, éjjel-nappal. A kenyereket ették, sonka is, és ez Gerd találta magát Lappföldön.
Köszönjük visszajelzését:
Ez segít, hogy a helyszínen egy jobb hely. Köszönjük!