Konstantin Simonov, versek a szerelemről és az élet
Home / Versek / Versek szerelemről, életről és a háború, Konstantin Simonov

De Szimonov írta nem csak a szeretet az anyaországgal. Sok évvel ezelőtt, amikor katona volt, véletlenül beleesett a kezében egy verseskötet, a költő. Melyek a pontos és mély verseket! Mintegy élő emberek. Pátosz nélkül és hamis hazafiság.
Nem én választottam egy fotót „az idő”. Ezek a versek a szerelemről és az élet - ezek az időből. Változó divat, sapka és a sarok magasságát. Érzések maradnak. Boldogság és fájdalom - nem függ a század korszak. Mindig és minden - ez ismétlődik a végtelenségig, amíg vannak olyan emberek a földön.
Versek az életről és a szerelem
Tizenhárom év. Mozi Ryazan ...

Tizenhárom év. Mozi Ryazan,
Zongorista kegyetlen lélek,
És átkozott képernyőn
Szenvedő nő idegen;
Az üldözés a nyugati sivatagban,
A kaliforniai vihar
És meghal hősnő
Hihetetlen szemét.
De a gyermek bármi lehet a világon,
És húsz kopecks filmek
Tehetném, amint a gyerekek,
A közönség ugrik be az anyagot.
Ölj meg egy ellenséget egy pisztoly,
Felzárkózni, hogy a mentés, hogy nyomja meg a mellkasát.
És a boldogság volt valahol a közelben,
Ott, mögötte egy képernyő előtt.
Ha most én vagyok a sötét szobában
Hirtelen látom a szemed,
Ebben a titkos bánat
Nem ad a női könnyek,
Hogyan akar felér egy eszközzel,
Ez a boldogság előtt,
Ahhoz, hogy legalább egy órát, hogy visszatérjen a gyermekkor,
Felzárkózni, hogy a mentés, hogy nyomja meg a mellkas ...

Mit honvágya?
- Elment.
- Ki az?
- Egy nő.
És ne jöjjön vissza,
Ne üljön az asztal mellett,
Ne érjen minket egy kis teát, nem mosolyog;
Amíg meg nem találja a nyomát -
Sem enni, sem inni csendben nem tudtam ...
- Gyere ki!
Miféle baj?
keresni -
És találni egy másik.
Mit honvágya?
- Eltűnt!
- Ki az?
- Muse.
Minden ült a közelben.
És hirtelen eltűnt, és nem tudott még
Akadályozza még egy szó vagy egy pillanat alatt.
Bármit írhat azóta - a zűrzavar és a víz,
Ink elmosódott ...
- Gyere ki!
Miféle baj?
Catch, adja vissza.
Mit honvágya?
- Igen, így ...
Itt van egy kép szögezték ferdén.
Eső az udvaron,
Azt elfelejtettem vásárolni dohány,
Kerestem az asztalra - nem volt egy cigarettát.
Sem nappal, sem éjjel -
Néhány közép óra.
És unatkozik, és nem tudom, hogy mi ...
- Nos, ez a vágyakozás.
Ebben az időben,
Fogott egy igazi sóvárgás ...
Azt mondtad, „szeretet” ...

Azt mondtad, hogy „szeretlek”
De ez éjjel, összeszorított fogakkal.
A keserű reggel „tolerálni”
Alig tartotta a száját.
Hittem az éjszaka ajkát,
Ravasz kezek és a forró,
De én nem hiszek az éjszaka
Szerint az éjszakai vak.
Tudom, hogy nem hazudik,
Azt akarja, hogy szeress,
Lehet hazudni csak éjjel,
Amikor a lélek uralja a testet.
De a reggel, a józan órában, amikor
Lélek ismét olyan erős, mint korábban,
Van még időnk mondani, hogy „igen”
Vártam a remény.
És hirtelen a háború, indulás, platform,
Hol és ölelés valami nincs helye
És a házi Klyazminskoe kocsi
Mely megyek Brest.
Hirtelen az éjszaka remény nélkül az éjszaka,
Szerencsére a hőt az ágyból.
Ahogy a kiáltás: semmi sem segít -
Taste of egy puszit a kabátjából.
Azoknak a sötétben, az ő csészék,
Ne szabad összekeverni ugyanazokat a szavakat,
Hirtelen azt mondta nekem, hogy „szeretlek”
Szinte nyugodt ajkát.
Ez még nem láttam
Azt, hogy ezek a búcsú szó:
Szerelem, szerelem ... Éjszakai állomás
Hideg kezek fájdalmát.

Spanyol fonás lemez.
Bent egy vékony ív,
Egy nő a fekete sál
Tánc a forgatható körbe.
Megszállott hevesen hit
Az a tény, hogy ő valaha is,
Örök szó Yo te quiero *
Táncoló nő énekel.
A füstös, befagyasztja a lövészárok,
Szabadon futással naplók és a föld,
Egy ember, egy rövid kabát és prémes kalap
Azt mondta, hogy hozzák vissza.
A tűz, ahol sült konzerv,
Ápolja a sebeit most
Madrid közelében, lyukas az első
És Sztálingrád - ötödik alkalommal.
Behunyja a szemét fáradtan,
Hagyta, hogy a dal - senki más ...
Vágyik? Talán. Ki tudja?
Ki merné megkérdezni?
Banki gyötrő csend
A hó kúszik a polcokon.
Dél-lemez, fagyasztás,
Lehetővé teszi, hogy az utolsó körben.
Ragyogó lámpa kiég,
A fotók és a hó kék ...
Az egyik az utcán Del Campo ...
Ha még ma is él,
Ha egy ismeretlen erő
Hirtelen a lövészárok Zăluceni,
Hol van, a kék szemű, csinos,
Az egyetlen, aki szerette kérdezed?
Akkor felemelte szemhéját,
Nem ismeri fel a korábbi alkalmazott, annak érdekében,
A túlsúlyos őszülő férfi
Az új, félelmetes az ő nevét.
Nos, itt az idő. Egyengetőgépek,
Minden állni. De jön az ajtó,
Hirtelen eszébe jutott a katona, és villog:
Gyerünk, fej utánunk.
Vékony ray villogni vele az ajtón,
És a Blizzard obovet azonnal.
De, mint korábban, az örvendezés és hívő
A nő követte őket énekelni.
Miután elvesztette a hó a látását,
Hadd énekeljen egy másik, és vár:
Általános makacs, akkor akár Madrid
Mindegy, egyre jön.
* Szeretlek (spanyol).

Én vagyok a fotók az úton nem vett:
Minden ugyanaz nélkülük - ha emlékszel - jön.
A negyedik napon, régen költözött Ural,
Én a kín nem mutatják a kíváncsi szomszédok.
Soha nem fogom elfelejteni a harc után a hátsó a sátor,
Között táskák, kardok és termoszok,
Egy halom rozsdás trófeák a poros padlón,
Fényképeket nők mások kancsalság szeme.
Némán álltak karton házak szerelem,
A színárnyalat fekete ördögök, selyem hal:
És az összes képet, még azok is, amelyek a vérben,
Alulról felfelé mosolygó megkésett papír mosollyal.
Figyelembe egyet a halom, nyugodtan mondják: nem rossz,
Dobja, így ismét a lába alól, mosolyogva bámult.
Nem, nem a kemény szív, és csak a háború:
Mielőtt külföldi ajándéktárgyak mi nem érdekel.
Nem fotózni. Az úton, amit mondtak?
És megint nem fog nekik. És te nem féltékeny,
Próbáld egy pillanatra látni, még egy álomban,
Poros padlón a lába alatt, valaki másnak a sátor személyzete.
Éltem szálloda ...

Éltem szállodák,
Menj le a távoli állomások,
Nyúlt előre -
Minden marad hátra.
Nem unatkoztam a tartományban,
Elégedett a változások,
Minden kisebb szabálysértések
Én nem hívják árulás.
Néztem járókelők b,
Far rossz,
Bár hasonló a te ...
Ez és talán nem
Az arc egy fáradt,
Férő portrék,
A fagy felengedett ajkak,
A hó melegítjük rám,
És a lustán dobott
View, ami azt jelentette, a régi:
Nem én téged petíció
Ne nézek neked,
Én csak úgy simogatta
Az a tény, hogy az éjszaka a frissen hullott hó,
Az a tény, hogy a hideg mese
Ön jól felmelegítjük.
És azt hiszem, hogy az ország
Álom maga aggaszt:
És nem te vagy az egyetlen kívánatos,
És az egyetlen módja, úgy tűnik.
Néha az ember

Néha az ember -
Minden nő nem válaszol ismerősének
Minden önzetlen, ellenszolgáltatás nélküli,
Mindenesetre, mint egy kör,
Lóg a falon a kabin.
Egész életében a régi és várakozás
Aztán az utolsó pillanatban
Ő kiruccanás - és ő fogja megmenteni.
gondatlan kezek
Letettem valahol,
Ne legyen zavaros. Nem vagyok egy kört. Én egy kő.
Velem akkor megfullad.
Azt, valóban volt egy makacs minden ...

Azt, valóban volt egy makacs minden.
Nem hallgatni rágalom
És nem számít az ujjain e
Ki hívott meg „te”.
Azt, valóban volt egy becsületes barátja,
fiatalabb talán
Nem szeretem a bűneidet
Bocsáss vagy megítélni.
Lány vagyok, hogy nem hívja,
Nem szedett virágot tőled,
Az a szemét, nem néztem
Maiden tisztaságú.
Én nem sajnálom, hogy te egy álom
Az évek során, nem is vártam,
Nem te vagy az a lány nekem,
Egy nő jött.
Tudom, őszintén szégyentelen álmok
Ravasz szó becsületesebb
Mi maradt a menedéket éjszakára,
Közvetlen szenvedélyek nyelvet.
És ha ez a rendeltetése, hogy
Tartasz,
Nem azért, mert nem adják
Tudod, hogy a többi.
Nem azért, mert - eddig,
És a legjobb - nem található,
Nem azért, mert félénk,
És ez csak azért történt, ...
Nem, ha a rendeltetése, hogy
Tartasz,
Nem fog még
Én egy lány hívni.
És én találkozzunk a szemedben
Nem kék, üres,
És a nő, a bánat és a szenvedély
Született a tisztaság.
Ne tisztítsa csukott szemmel,
tudatlanság gyerekek
És a tisztaság a női szeretet,
Insomniac éjszaka ...
Akár legkisebb baj az életemben,
De akik használják, vagy próbált,
Én magam az élet neked
Ő ítélték magát.
Szeretném hívni a feleségem

Szeretném hívni a feleségem
Mert így mások nem elemzi,
Mi van a régi ház, megtört a háború,
Te a következő vendége ismét yavishsya alig.
Az, hogy azt szeretném, ha a gonosz,
Mivel ritkán Mit sajnálsz engem,
Az, hogy várakozás nélkül kéri az enyém, jöttem
Számomra, hogy este, amikor akart.
Szeretném hívni a feleségem
Nem azért, hogy mindenkinek elmondja róla,
Nem azért, mert te egy sokáig velem,
Minden tétlen pletykák és jelek.
Nem vagyok a tscheslavlyus szépség
Nem nagy név, amit viselt,
Elegem elég puha, titkos, hogy
Hogy a ház hozzám csendesen.
Összehasonlítása halál dicsőségben nevek
És a szépség egy állomás, át,
És az idősebb, a tulajdonos az egyik
Magát a portrék féltékeny.
Szeretném hívni a feleségem
Mert mi végtelen nappal az elkülönülés,
Túl sok, akik most velem,
Meg kell csukja be a szemét illetéktelen kezekbe.
Mert amit őszintén volt,
Szeretet nem ígérünk
És ez az első alkalom, hogy szeretsz - hazudta
Az utolsó órában a katona búcsúja.
Kinek lesz? Saját vagy valaki más?
Ezért nem éri el a szíve ...
Sajnálom, hogy én hívlak feleségem
A jobb azoknak, akik nem tudnak visszatérni.
Ha megszületett a gyönyörű ...

Hadd sírni,
Nem jelent semmit.
Lermontov
Ha született szép,
Tehát, ha öregszik boldog.
Az én szegény, keserű sorsát,
Bánat, halál - nincs áram
Ne vitatkozz a hülye közmondás,
Hogyan nem kérte és nem is kérték!
mindent; A szív kerül sor,
A szépség díjat.
Nem lesz kedves, hűséges, türelmes,
Középpontjában mindegy akkor tagadható meg -
Azt mondják, nincs szív egy vidám,
Nem kell a szép szív - fogja mondani.
Szeretjük hallja -
Beauty újra kell jóváírni.
Férjhez - a számítás, így:
Csodálja meg a gyönyörű nem lehet.
Minden jót a rossz pereinachat
És a vállát shuffle.
Ha egy büszke férje -
Azt mondják, azért, mert szükség van rá.
Mint a többiek, akkor külön a sírból -
Minden egyszerű, vegye ki a divatból.
Felejtsd - mondjuk, nem tetszik,
Ne felejtsük el - mondjuk, úgy tett, mintha.
Azt fogják mondani: hadd sírni,
Ő nem jelent semmit.
Ha nem parádézó zokogott,
Észre sem a szenvedés,
Mi a bánat gyerekes
Hideg helyen találkoznak.
Hogyan szereljünk fel vagy eltörött,
Szép kis szomorúság.
Nem, nem vagyok mérges, ha nem hívő
Még nekem, hirtelen bámult kíváncsian.
Úgy vélem, csak a bánat, de a veszteségek
Eldobott szép és boldog.
Ha tudtam volna előre minden
Mint egy gyerek, én lesz egy sima nő.
Talán megint szerencsére dobredesh te,
Talán ismét a halál és a gyász
Talán túlél téged,
Közmondások gonosz nem vitatkozni:
Ha született szép,
Tehát, ha öregszik boldog ...
Sajnos, nem tudom megmondani. Meg kell keresni az életrajzi adatok
Ma ez a legérdekesebb hely- Százszorszépek Photo 12477