Közzététele hozzáállás az októberi forradalom, a közösség „én Jeszenyin”
Hidd el, a győzelem a miénk!
Az új strand nem messze.
Hullámok fehér karmok
Arany kaparja a homok.
Gyorsan, gyorsan tengelyhez utolsó
Ez hárul egy millió hold.
Szív - gyertyát elszegényedő
Easter tömeg és települések.
Ratiu sötét Ratiu barátságos
Mi lesz, hogy egyesítse az egész világot.
Megyünk, és a por hóvihar
Megolvad felhő gorillák.
Éljen a forradalom
A földön és a mennyben!
Jeszenyin érezte: about Hungary, transzformált október, akkor nem tud énekelni a régi módon.
„Dobja meg énekelni ezt stilizatsionnuyu klyuevskuyu Oroszország annak nem létező Kitezh ... Az élet, a valós életben is sokkal jobb, mint Oroszország kimerevített kép Régi hit” - írta a költő, Alexander Yesenin Shiryaevtsu.
Egy forradalmian új frissítés Magyarország Jeszenyin kötött jövőbeni költői sorsát. Tekintettel azonban a forradalom hamarosan csalódást. Jeszenyin tűnt, hogy nem a jövő, hanem a jelen. A forradalom nem felnőni a törekvéseit a költő-gondolkodó „paraszt paradicsom”, de Jeszenyin hirtelen meglátta a másik oldalon, ami nem lehetett figyelembe venni pozitívan. Beavatkozás az ellenforradalom, a blokád, terror, az éhezés, a hideg esett a vállára az emberek.
Magyarország! Szív aranyos szélén!
A lélek zsugorodik a fájdalom. "
„Egyáltalán nem a szocializmus, amely azt hittem ... Szorosan élni szorosan hidat a láthatatlan világ ... a vágás és felrobbantani azokat hidak lába alól a jövő generációi számára.”
Szaggatott utópisztikus álmokat a költő a szocializmus, mint a „muzsiknak képzelték paradicsoma” a földön, amíg a közelmúltban olyan lelkesen dicsérte a „Inon”. „Ez volt a faluban. Minden szétesik ... Meg kell lenni, hogy megértsük ... A végén mindent „- ilyen volt a benyomások az ezekben az években Esenina. Ez az én felfogása a világ nagy lírai érzelmek és drámai kifejezett Jeszenyin verse „Prayers for the Dead”.
Hogyan halad át a sztyeppén,
A köd a tó kroyas,
Iron orrlyukak szippantás,
A lábak vas vonat?
Egy nagy füves
Mivel az ünnepség a kétségbeesett versenyek
Vékony lábak dobott a fej,
Krasnogrivy csikó vágták?
Egyre inkább a költő ma már egy sor teli zavartság, szorongás és szomorúság. Az advent a város szélén jött kell tekinteni, mint a halál mindezt, az élet. Ezért úgy tűnt, hogy az élet, amelyben a natív mezőket bejelentette mechanikai ordít a „vas ló”, ellentétben a természet törvényei, zavarják a harmóniát.
Én vagyok az utolsó költő a táj,
Szerény dal deszka híd.
A búcsú állvány elszegényít
Kadja lombozat nyírfa.
Az útvonal kék mező
Iron vendég fog megjelenni hamarosan.
Zab fű, hajnal kiömlött,
Gyűjtsön neki egy marék fekete.
Hamarosan, hamarosan, fa óra
Prohripyat én tizenkettedik órában!
Egy másik pillantást a világon, és események az ország segített Jeszenyin útja Európában és Amerikában. „De külföldön - mondta Jeszenyin, - rájöttem, hogy a teljes jelentőségét az orosz forradalom, megmentette a világot egy reménytelen nyárspolgár.” Jeszenyin élvezi a jó változások történtek az életében magyar parasztság. „Tudod - mondta az egyik barátja, - én vagyok az országból ... És Lenin! Tudtam, hogy a szó mit kell mondani a falu, ezért költözött. Milyen erő benne. "
