Michael Gershenson - Robin Gud - Page 24

- Nem, egy rabló! Dog - egy kutya halála! Ön rasstaneshsya az élet a hurok!

megérintette a szolga nyakába nyíl. Ville Statli elhúzódott tőle, és megbotlott egy lándzsát őr. Sharp lándzsák mutatott rá minden oldalról.

- Nagyon jól! - kiáltotta Ville Statli. - oldjátok kezem, és majd meglátjuk, hogy tud-e segíteni a lándzsák!

- Túl sok megtiszteltetés az Ön számára -, meghal fegyver és lándzsa, - nevetett a seriff. - Te izdohnesh, dugta a nyelvét az egyik oldalon, és ugyanazt kell meghalni a halál Robin Gud, ha beleesik a kezem.

Ville Statli felült, szuszogva a mellét, összeszorította a fogát. De szoros csomót szorosak voltak, de a vér fröccsent a törzsből származó sebhelyet az arcán.

- Gyáva vagy, Sheriff! - krákogta. - Várj egy percre! Robin Gud razochtetsya magával miattam. Ő átszúrja a gonosz szíve, akkor törje meg, mint egy büdös bogár. Viszlát, gazember, ne légy szégyenlős! Die - egyszerre.

Az ember összerezzent, amikor a hurok leesett a nyak viszont bár érezte, az érintés, a kötél.

- Adj búcsút neked, Ville Statli! - hallottam egy hangot itt, és az íjász egy zöld kabátot, új a tömeg, odalépett a nyíl.

- Állj! És nem hagyja, Reynold Greenleaf! - kiáltottam a seriff tanult Little John. - Fogsz lógni vele egy kötelet!

De villant a kés már a levegőben egyszer és még egy, és Ville Statli kihúzta a kardját az őr, aki ott állt mellette.

- back-to-back! - kiáltott Kis János és két kard megvillant feje fölött a versenyzőket.

A polgárok a félelem húzódott vissza, és kapaszkodott a falak, a ház, a seriff megfékezte, és az őrök rohantak előre.

És az égen, fehér felhők sárkányrepülés, provolakivaya világos árnyalat, mint egy hálózati tölgyek, gesztenyefák és Bukama, a disznóparéj mezők és forró utak, gyűjtése átlátszó fogás - szél, tele a levegőt a virágok, és reszket legelők levegőt. És egy magas hegyre, hogy fut le a rétek Pontefract, csúszó felé árnyékok sietni lovas bordó zakó ló bőrét a vállán, és egy szarvas sisakot.

Előtte egy pillantással Market Square kinyílt, és éles szeme észrevette a pára a por, esett, kitárt karral, ismeretlen gazember az ütés a fejsze és a dán emberek a seriff támaszkodva Little John és Willie Statli lövő kéz és láb.

- Abban az időben érkeztem időben! - mondta Robin, és fújt három robbantásban a kürt Sir Guy of Gisborne.

Diadalmas hang átfordult Pontefract, és a seriff megtanulta a kürt, és felkiáltott, állt a kengyelben:

- Ez egy kürt Guy of Gisborne! Azt tudatja velünk, hogy a rabló meghal!

A tömeg szétvált, hogy hagyja, hogy a katona a ló bőrét.

- Jó napot nemes lord! - hallotta a városlakók. - Robin Gud meghalt és feltámadt.

A sisak rejtette az arcát a harcos, és a seriff nem tudja, ki áll előtte. Ő csak azt látta a ló bőre és bika szarva a sisak.

- Végre! - kiáltott fel a seriff. - Sir Gay Gisborn, kérdezze meg semmilyen díjat! Ön tett egy nagy mutatvány, Guy, és akkor semmi sem lesz hiba.

És az összes őrök előrelépett, hogy megtudja, mi jutalmat lesz szükség egy lovag, aki megölte Robin Guda.

- Nem kell díjat - a harcos válaszolt. - És mégis ... - aztán irányába nézett, ahol voltak kapcsolatosak Ville Statli és a Little John. - És mégis, nem, a nemes lord seriff. Ott látom a szolgái Robin Guda hazugság. Én öltem meg a vezetőjük, hadd fejezzék be és szolgák!

- Madman! Ne megérdemled ezt a díjat? Kérdezd arany, kérje a föld, az erdőkben, hozok, hogy a király, amit akarsz!

- Takarodj az egyik oldalon úgy, hogy senki sem hallotta a vallomásokat ezeknek az embereknek. Foglalkozom őket kész Robin Hood.

A seriff bólintott, és megérintette a gyeplőt. Lovagolt arra a helyre, ahol a piac állt a mérleg, és az őrök mozgott utána.

Ezután a katonák a ló bőrét, a bika szarvát sisakján kihajolva a foglyokat, és a kötél esett rájuk a kés fúj.

- Ennyit a hagyma Guy of Gisborne, Little John - mondta Robin -, és akkor, Willie Statli, hogy kardját.

Robin a földre esett nehéz sisakját, és két íj húrját énekelt. Két őr, aki rohant, észrevenni a csalást, esett a forró porban. Két újabb nyíl füttyentett, és a seriff az emberek elkezdtek futni anélkül, hogy hátranézett, érezte a csiki halál a lapockák között. Ralph Murdo hajtott sarkantyú a hasa a ló, de a nyíl elkapta a seriff.

- Tehát - mondta Robin - nemes volt seriff a Nottingham - Lord Ralph Murdo.

Nyilak megmosta az arcát és a kezét is jeges jól és egy vidám dalt költözött Virisdelyu. Felé a nyilak a zöld szakadékba rohant követei győzelem - bozontos kutyákat Tuck barát. És akkor, mint mindig, én megmutatom nekik, és a Szentatya maga; és bár széles válla versenyigazgató Fauntendelya, de nem tudták elrejteni a szemében társainak.

Három tucat fiatal férfit, zöld kabátot követi őt, és három fiát az özvegy és a régi lovag Richard, és fia Engelrik Lee, és béna öregember, vidám Strelnik Trent.

- Winning, Robin! - harsogta Tuck barát, kézzel csőbe.

- Győzelem, győzelem, barátaim! - azonnal reagált és Robin és villák, és a Little John.

következtetés

Sok-sok móka dal halmoztak glim Robin Guda és az ő erdei társai.

Akarsz - hallgatni arról, hogy a lövő találkozott Little John a napló, dobott át a patak.

Ha jó emberek, mint glim megmondani, hány éves az özvegy kicserélt Robin fizet megmenteni őt a püspök, aki megmentette a seriff fia.

- Énekelj nekünk, hogyan Korol Richard látogatott Robin Sherwood Forest - mondják a gazdák.

És énekelni a glim körülbelül Oroszlánszívű Richárd: Király Egész évben Nottingham, de nem tudta elkapni Robin Guda. Aztán felöltözött szerzetes és nyilak vezetett a Robin. Dobryy Robin nem volt hajlandó szolgálni a királyt, mert drágább a szabadság, és a zöld erdőben, és a Kis János a hegyes orrú Skatelokom.

Ezekben a történetekben hullám önti sör és ének ideg, és nevetve részeg Tuck barát. Nyilak repülnek túl pontosan, hogy ez igaz lehet, és a nemes lovagok és apátok elfojtja a jobbágyok úgy, hogy nem lehet hazugság. Sok-sok móka ezekben a történetekben, mert nincs semmi több móka az egész világon, mint a harc a Privolnaya és szabad élet. És minden szántóvető, a gazember és szolga neve Robin Guda stringet katonai hagymakarikákkal remény a jobb napok, csengő hívás harcba. De ezek után vidám dalokat csak kérdezni GLIM:

- Sing, fiú meghalt Robin Gud.

Ezután glim inni egy korsó sör sötét és csendesen tette a kezét, a hárfa szálakat. És a jó emberek hallani az utolsó dal:

Úgy történt, hogy Robin és a Little John
Zöld ment át,
És John azt mondta, a bátor vadász:
„Kirúgták akkor sokan vagyunk.

De a legtöbb nem vetett rám,
Arrow egy ideg nem rohan.
Megyek le a völgybe. A kolostor a
Hadd nyissa meg a vérét a húgom. "

És Robin megy Kirkleyskomu kolostor,
Wilt strong lábak.
Kirkley távolságra, és a vastag nyilak
Abszolút megbetegedett az úton.

Amikor elérte a kolostort Kirkley
És én kopogtatott az ajtón gyűrű,
Nővér kinyitotta a nehéz ajtót,
Barátságos látszó arcát.

tölte sör apáca,
Azt mondta: „Ülj le a tűz.” -
„Nem, nem lesz, sem inni semmit,
Bár nem repülnek rám. "

„A kolostorban van egy csendes béke,
Azt, hogy kiad.
És ha megkérdezed, hogy nyissa ki a vért,
Szolgáltatás néked. "

Mint a fehér kéz tart az idegen,
Ez vezet a távoli cellában,
És Robin Blood nyitja meg,
Vér csöpög forró drippings.

Mine kinyitotta a kezét,
Hagytam, csilingelő kulcsok,
És hosszú tochilas forró vér -
Délig a következő nap.

Először futott sűrű vér,
Ezután teljesen elvékonyodott,
És rájöttem, majd bátor a nyilak
Mit tettek a gonosz tettet.

Itt Robin várakozóan nézett az ablakon,
Azt hittem - menteni folytatásban.
De gyenge volt, és nem volt ereje,
És Robin nem volt képes ugrani.

Akkor azt gondolta: „Ó, persze, én
Elmenthetem kürt csatát. "
Ő hozza meg a kürt száj halvány
És csendesen fúj bele.

És a Kis János a zöld erdőben
Hallottam - hívja a shooter.
„Nem halandó óra vajon eszébe jutott nekünk,
Ha igen lágyan fúj a kürt? "

By Kirkleyskoy kolostor rohant John,
Futás, hány van ereje.
Váll nehéz ajtót ütésektől,
Várak szétszórt és törött.

„Ó irgalom, Robin, kegyelemért I
Imádkozom térdre essen! „-
Sajnos kiáltotta Little John,
Arrow neki megállapítást.

„Mit akar - Megkérdeztem Robin Gud. -
Amit irgalom, John? „-
„Engedjék meg, hogy ez az átkozott Kirkley
Az összes távolság én égett! "

De Robin válaszolt neki halkan azt suttogta:
„Grace ezt nem várja el:
Nők, nem fogom bántani örökre,
És te kolostor tartalék.

Adj, elvtárs, én íj harci,
És az égen, lövök.
És ha esik, és votknetsya nyíl
Lesz sírom.

Zöld gyep alá a fejét, hogy rám
És betette a lábát,
És tegye az íj mellett velem,
Milyen zenét szolgáltam.
És a tölgyfa ültetett a sírra halom,
Hogy ő őrizte békém.

Grave tágas szélességű és hosszúságú
Imádom az - és az emberek
És azt mondják: „a fa alatt van
Brave nyilak Robin Gud. "

Nottingham - régi helyesírás.