Mintegy „devşirme” és szultánok - az örök agglegény

Toboroz, akik képesek voltak bemutassák tehetségüket, hozta fel a bíróság a szultán. polgári oktatási rendszer a palotában volt az úgynevezett „Enderun Iskola.” Hivatalosan ezek a fiatal férfiak tartották rabszolgaként, de valójában a helyzetüket magasabb volt, mint a normál rabszolgák. Csakúgy, mint ágyasok toborzott keresztények, azok olyan különleges státussal. Erősítése a rendszer végül is a tényt, hogy a hegye az állam a hierarchikus piramis, valamint minden fontos katonai üzenete volt a XV században, elfoglalt férfiak devşirme, ágyasa által felvetett devşirme rendszer fokozatosan egyre befolyása az udvarnál, és véleményüket figyelembe vegyék a döntés paloták és a közügyekben.
A tudósok már régóta próbálják megállapítani az oka a török szultánok a XV században lemondtak házasságok idegen hercegnők és élt amint körülvett ágyas, ami lényegében a család. Az egyik változat szerint, azért volt a tragikus sorsa Bayazid I, amely szultánok igyekezett elkerülni minden áron. De ez egy nagyon ellentmondásos verzió. 1402 m-es a csata Ankara, Timur serege legyőzte a seregét az Oszmán Birodalom. Sultan Bajazid elfogták, és fogságba esett és felesége - Szerb hercegkisasszony, aki lett rabszolgája Timur. Nem tudta elviselni a szégyent, Bajazid öngyilkos lett. A győzelem a csapatok Tamerlane (ez egy másik neve Timur) hozzájárult a bővülése az Oszmán Birodalom lelassult, Konstantinápoly eleste és a Bizánci Birodalom eredményeként késett több mint száz éve.
Angol drámaíró Kristofer Marlo le az esetet a játék „Velikiy Timurleng”, amely megjelent 1592-, de igaz, hogy ez a tragédia ösztönözte a szultánok az Oszmán Birodalom, hogy hagyja abba, és menj férjhez élni csak ágyasokkal? Úgy néz ki, valószínűbb változat, hogy elutasítása dinasztikus házasságok volt annak a ténynek köszönhető, hogy elvesztették a politikai jelentősége - az Oszmán Birodalom megerősítette pozícióját, és nem kell, hogy erősítsék befolyásukat a házasság révén szövetségek. Is vette a hagyományos hárem hagyomány muszlim kultúra, mivel a Abbasid kalifák (kivéve az első kalifák) fiai voltak az ágyasok a szultáni hárem.
Az egyik szerint a lányai a Sultan Abdul Hamid II, akinek uralkodása volt a végén a 19. század, és egészen 1908-ezúttal Isztambulban oszlik odnozhenstvo. Abdul Hamid II volt egy kedvenc ágyasa, aki nem mutatott válasz szenvedély. Amikor a szultán rájött, hogy az érzések a kedvence, ő nem várja meg, feleségül vette, hogy egy pap, mint a hozomány adás kastély. Azonban az első öt nappal az esküvő után, az új férj nem telibe - Sultan találja egyre sürgetőbb az üzleti a palotában neki.