Most már tudom, miért vagyok egyedül - a ház a nap

Most már tudom, hogy miért vagyok magányos

Most már tudom, miért vagyok magányos,
Én életemben, hogy eljött át sin
Megöltem egy szeretett ember,
És ebben az életben meg kell találni azt az összes.

És Isten megbünteti, én tudom,
Születtem konstelláció Gemini,
Szerelem élt, él nagy bennem,
És azt kell megtalálni a szerelmet.

Ahhoz, hogy menjen át a fájdalmat, az intelligencia, tesztek,
Hidd tiszta, szelíd, gyengéd szemébe,
Hidd világossá hozomány
És tudom, hogy a környéken nincs ellenség.

Majd én vezetek féltékenység a szív,
És én megtanulják tisztelni egymást,
Fogok tanulni farag tészta,
Ahhoz, hogy a vizsgálat az ünnepen tudott énekelni.

Tudom, hogy ez egy hosszú út,
Ennyit az életben tettem rosszat,
Most már bánom, hogy egyszer brutális,
Az a világ, a Föld belépett.

Jó mindig nyer a megértés,
Jó mindig jó lesz,
És Isten mindannyiunk számára minden megbocsátani,
Csak azért, mert ő volt, és ő jó lesz.

Kattints a „Tetszik” és olvasni minket a Facebookon!

Beszélgetések Most már tudom, hogy miért vagyok magányos

Versek Most már tudom, hogy miért vagyok magányos

Most már értem, hogy miért.

Most már értem, hogy miért.
Whisper sajnálom ilyen későn, de megpróbálom.
Elfelejtem akkor biztosan nem.
Hová menjünk? - válaszul egy mosolyt.
Az arctalan labirintusok édes álmok.

Most már tudom, miért

Most már tudom, miért
A szemem lett ködös
Mi átlépte a vonalat veled
Az egyik, amely előtt álmodtunk.
Az egyik, amely előtt a hő a szenvedély
Úgy égett a figyelem őrület.

Most már tudom.

Most már tudom, miért sós víz
Az óceánok és tengerek:
sóját az anya és özvegyi gyász.
Most már tudom, hogy miért a tomboló vihar
víz szakadék:
legyőzve a harcot vele.

Most már tudom, mi az a fájdalom

Most már tudom, mi az a fájdalom
És a keserű üléseken, és a veszteség fájdalmát
És a világ, hogy én kapta meg a sors
Alig észre múlandóság sebek
Kigúnyol aljas, és lehet sorsa
Lecke.

Szív, miért vagy egyedül?

- Szív, miért olyan magányos?
- És a vér, hogy folyik könny?
- Boldogság rám villant véletlenül
- És számomra a tavaszi eltűnt.
- Szív, mosoly, nem is olyan rossz,
- Legyen.

Nem tudom, hogy miért

Nem tudom miért, de valahogy egy kicsit -
Ma már kezdem megszokni a halált.
És később, már verte a riasztást,
Szokni az egész földön.
Etesd meg a kapzsiság, az emberi,
Ma, ő mindenütt jelen van.