Olga Bergholz Leningrád Madonna

Olgu Berggolts úgynevezett "Leningrád Madonna". Szinte az összes 900 napon blokádot a város azt mondta a hangjában. Ő volt a hideg, fűtetlen ház, és így nem volt barátságos, női részvétel, annyi reményt és a hitet ...
„A történelem a leningrádi epikus lett egy szimbólum, a megtestesült hősiesség ostrom tragédia. Ő megtisztelte, miként tisztelik az áldott szentek „- beszélt róla író Daniil Granin. Egy kedves fúziós a nőiesség és a lendületes, éles esze és gyerekes naivitással - a Olga emlékezett kortársai. Olga Bergholz sorsára népe. Mégis, nem minden nő volt esélye, hogy menjen át az ilyen teszteket, amelyen keresztül át Olga. Ebben az esetben nem keményedik a szívét, és továbbra is szeretni ...
„Mi az ellenség? Megsemmisíti, és megölik. Csak hát. És szeretem ... "
De a rettenetes körülmények között életét nem lehetett kioltani a szíve a halhatatlan szerelem lángja a szülőföldjükre.

Olga, valamint más lakói ostromlott Leningrád teljesen kimerült, de maradt méltóan sztoikusan. Mi akaraterővel volt rejtve ez a törékeny romantikus nő! Nem csügged, nem szabad csüggedni, és minden nap már-már a mikrofont (a második napon Bergholz háború jött dolgozni a leningrádi rádió), és puha, nyugodt hangon, teljes a bizalom és az energia, hogy inspirálta a reményben, hogy az ellenség lesz dobva a falakon hősi város nyer.
Anna Akhmatova, majd a kiürítés, amelyben ez van, mint a személyes kísérője, de nem volt hajlandó Bergholz. Csak 1942 végén, meggyőzték rövid ideig repülni Moszkva - Olga halállal fenyegetett éhen. Költő emlékeztetett: „Én nem adtam moszkoviták szerencsém látni, ahogy mohón enni ... Büszke vagyok arra, nem sietve, ettem levest és kása ...” Míg a fővárosban, vágyott a Leningrád és az első adandó alkalommal jött vissza - az éhség, a hideg, sötétben, a könyörtelen blokád gyűrű. „Hiányzik kétségbeesetten ... Fény, hő, fürdő, grub - minden rendben van, de hogyan tudjuk megmagyarázni nekik, hogy ez nem élet, ez az összeg a kényelem. Van ugyan lehet, de élni - nem lehet. Csak az élet, hogy - ott ... „- írta Moszkvából.

Leningrádban, edzett maga nagy szellem az emberek, és a Bergholz nem maradhatott ki ebből félre. Ahhoz, hogy elérjük a csúcsot a lélek, az ember meg kell tapasztalni „értelemben vett jelentőségét az egyetemes élet, áthalad az életét, és talán pontosabban azt mondják - egyfajta jelentőségét élete elválaszthatatlan az egyetemes élet” - mondta a költő. És ez elválaszthatatlan az élet úgy érezte, egy általános Leningrádban. „Az óriási élmény az emberiség” - Bergholz mondanak a blokád a tragédia.
Olga tudta fölé emelkedni a megsemmisítése a test fölött a személyes gyász alatt személyes helyrehozhatatlan veszteség és az életüket, hogy hirdessék a nagyságát az emberi szellem és az ellenálló képesség. Senki, kivéve őt, így fenségesen tragikus nem írt a hősiesség Leningrád, ami neki és a megcsonkított sors, és a csúcs az élet, a szerelem és a boldogság, és nagy jövőt.
Mindaddig, amíg az ég elsötétült komor,
Saját távoli barátja, hallgatni, hidd el.
Esküszöm, esküszöm, hogy halhatatlanok vagyunk,
Mi, taposás halál a halál.
Ez annak létét nyújtott lelki támogatást az ostromlott városban, megjelentek előtt kimerült lakói Leningrád megvalósítási remény és az együttérzés, és ez volt a legjobb dolog, ami lehet, hogy egy költő népéért. Nap nap után, a szélén az élet és halál, az utolsó erőfeszítés, Bergholz elkövetett lelki harc. Nem csoda, hogy a német fasiszták ezt beépítették a lista hatálya alá tartozó személyek azonnali megsemmisítését esetén figyelembe véve a város.

Talán a legfontosabb minőségi Olgi Berggolts volt hűség a legnagyobb, és talán a vallási értelemben vett. „Jöjjetek, ti hű” ... Aleksey Maksimovich Gorkij, akit Olga Bergholz elküldte a regény „Uglich”, és első verseskötete, tréfásan hívta néni Olya.
- Néni Olya - mondta egyszer az ülésen, - és mégis hívő.
- Mi vagy te, Aleksey Maksimovich - vágott vissza Olga - én ateista! Én már törött a vallással.
- Nem hívő és hívő! - mondta Gorkij.
„Írás őszintén róla, hogy úgy érzi, róla, mit gondol - ez volt és ez nekem a szövetség” - mondta a pályája kezdetén, és hű maradt magához a végére. Lírai kinyilatkoztatás, a fő könyv - „Daily Star”. Ebben a könyvben Bergholz, és elmondta, hogyan búcsúznak Leningrádban haldokló nagyanyja. „Így meghal lassan, ünnepélyesen - írta a költő. - Itt van bocsátva, áldja ... Ez minden tud részt venni a háborúban ... Ez az utolsó munkája az életben. Nem a halál - az utolsó felvonás. Az orosz meghal, vagy inkább a hulladék - komolyan, mindent tudó ... Van, hogy a munka, a szeretet, a szerelem vég nélkül, úgy, hogy az utolsó órában az ő rokonai emlékeznek, a haza - ez nem egy tiszta szellem tetejét. "
Miután minden ment vissza a hitét Istenben. Már 1942-ben, a naplók Bergholz hangzott zsoltárt: „Ha én felejtem el, Jeruzsálem ...” és a blokád verseiben módjává válik az orosz Kálvárián a kereszt lisztet. A háború után, Olga Bergholz továbbra is szenvednek: szeretett apja meghalt; könyvét „mondja Leningrád” foglaltak le a könyvtárak; vádolták, hogy támogassa a tiltott Anny Ahmatovoy; új költészet nem tették közzé, nem hívták meg az emelvényre a győzelem napja május 9-én ...
„... Nem lenne meglepő, ha én voltam, mint egy költő, a legnépszerűbb költő a blokád ideje - próbálja meg a” ideológus »a leningrádi ellenzék minden elemzés eredményei, beleértve a börtönben« - tette bizalmasan naplójába szomorú gondolatait. Valami csattant a szívemben teljesen kimerült, zaklatott, magányos nő, és elkezdte keresnek menedéket az alkohol ...
„Én is gyakran ismétlik a” boldogság „szóval a következő lemez, - írta Olga Bergholz annak főkönyvi, - a nap, sem a számtalan bánatát én nem emlékszik rám, egyszer sem rendelkezett a lelket - és nem is a lánya halála, sem igazságtalan vád 1937-ben, a látás, amely a háború előtt volt legyőzhetetlen ... nem emlékezett rám, semmi nem éget, nem szenved. Nem, én voltam az egyik a tetejét, már csak a tulajdonában lévő kiváló és szép, csak a boldogság és az ecstasy az élet”...