Olvassa el a katonák láthatatlan csaták
A régi emlékek Chekist

Az új évben Alexey Pavlovich Kuzin jött Leningrád, és ott maradt néhány napig a vendégem. Az öreg körbejárta a várost, ahol nem volt képes, hogy az elmúlt két évtizedben, a kíváncsiság és az érzelem bámult élet Leningrádban.
Természetesen kihasználva a jelenléte a házban Alekszej Pavlovics egykor oly nagyvonalúan dúsított én személyes emlékeit Felix Dzerzhinsky, és megpróbáltam, hogy megfeleljen ennek rokona, amennyire csak lehetséges, hogy kielégít füzetében a betűk.
Mindig azt hittem, hogy minden történet Cousin - egy vázlatot, részben portré szentelt egyedülálló megjelenését Felix - ezért ezeket a nyilvántartásokat jogosultak venni.
Ültem a Dzserzsinszkij, amikor az egyik a kísérők Cheka iroda jött és bejelentette:
- Feliks Edmundovich, a katonák őrizetbe az utcán egy lány. Csak beszélni akar veled.
Egy perccel később bevallotta, hogy a szoba egy rövid, ragyás katona tartott a kezében a rémült, zokogó lány tizenhét vagy tizennyolc.
- Mi a baj, haver? - Azt tetszett neki Dzserzsinszkij, felkelni az asztaltól.
- Szeretném bejelenteni. Az eset, akkor ezzel a fiatal állampolgár. Mivel van egy fontos esemény az utcán. Jelentés elvtárs elnök?
- Igen, miért ne a kezét? Release: Ne fuss el.
- És ez igaz. Ne fuss el, - ő beleegyezett, hogy egy katona. - Nos, mit Révész, citizeness? Mi. - bosszúságot fordult a sírás lány. - Nem tudom, tudod, ha sírok ...
- Mi történt? - kérte, Dzerzhinsky.
- Az apám küldött ... Ő szolgálja Lesgaft tanfolyamok, - mondta. - Apa ... Majd meg kell várni kell aggódnia, ha nem térek vissza vacsorára, tudod? És ő - mutatott a katona mellkasába - csatolni magát nekem, elvtársak ... és nem ad ... elejtettem, és ő leszállt: Cheka de Cheka. És ő hozta ... és nem ad ...
- És nem adnak, citizeness! - némi lelkesedést, és azt mondta a katona megveregette a zsebébe felöltő, ami nyilvánvalóan már a dolog, amiről beszélt.

Feliks Edmundovich Dzerzhinsky.
És ő kezébe a Dzserzsinszkij a lelet. Mi, a Cseka, nem kellett sok idő, hogy megbizonyosodjon arról, hogy kivételes értéket: ez volt a terve pétervári olyan ikonokkal a helyét a katonai egységek és a vonal útvonal Vladimira Ilicha Lenina.
Persze, azt lehet feltételezni, hogy a mi kezünkben van egy telek szál, egy a sok években elleni összeesküvés a szovjet kormány.
- Nos, egy katona a forradalom Semen Semenov, ahogy mondod, vigyázz?
- Szóval, elvtárs Dzserzsinszkij, - határozottan rázza kinyújtott búcsút a hosszú, vékony ujjaival egy kéz, a katona válaszolt.
Amikor elment, nem tudtam leplezni megdöbbenését:
- Gondoljunk csak bele ... Mi élmény! Az egyszerű katona és ...
De Dzserzsinszkij nem engedték, hogy befejezze:
- Az ügy? Nem, Kuzin! Ez az aggodalom egyszerű katona a forradalom - nem ez a helyzet! Ez - a hatalom a mi Cheka.
Azt mondta, hogy egyszerűen, csendesen, és a belső meggyőződés, hogy igaza volt, ami felgyülemlett az ember a hosszú órákon át gondol valamit izgalmas és fontos dolog számára. A szája mosolygott, ugyanakkor lágy és szinte félénken. Keskeny arca prominens arccsontja és az üregek és az arc felderült még inkább, hogy a mosoly, és a szeme (régebben mindig nézd meg az arcát az ő közvetítője), ha kérte a választ a remény és a várakozás féltékeny.
Néhány héttel ezelőtt a Smolny, azt mondta, ugyanazt a dolgot:
- A rendkívüli bizottsági nem lehet szűk egyesületi szervezet. Erősségünk a kommunikáció a dolgozó tömegek. E nélkül a kapcsolat, akkor ár egy fillért sem.
- Elfogadom, unokatestvére, hogy igazam van - visszafordult az asztalához, azt mondta, Feliks Edmundovich. - Hogy tetszik a katonák a pétervári helyőrség forradalom? „A katona - ő is meg kell értenie a papír,” - utánozza sprightly Jaroszlavl, mondta vidáman. - A katona tette a dolgát, most már a saját, unokatestvére. Hívjon ez a lány itt.
- ragaszkodjon az Ön író, költő ... furcsa. A paraszt ujjas, piros szakáll, és egy költő.
- Igen, ez tényleg gyökerek? - sírtam. - Ismert Mitrofan Kornev? - Felismertem őt a leírást.
Lemért prigibisty, hódolat, kéz imára a mellkasán, a gyökerek kenetteljes, szolgai hang petíció fellebbezett Feliksu Edmundovichu.
- Hurt - kezdte szomorú hangon. - költők Mother Russia kirabolták. A panasz van.
- Ki panaszkodik? - Dzerzhinsky kérték.
- rabolni az embereket. Vintage gyűrűk, ősi ikonok, írásai Radonezh ... Köszönöm, Uram, ne hagyja még közbenjáró Mitrofan ember. Élő csendesen: Szüksége van egy csomó paraszt? - gúnyosan nézett ránk, ő intelligens szemekkel. - találok kis szoba-ketrec lakások és boldogan éltek ott seregély csendes. Gyere, galamb, tette boldoggá. - fordult hirtelen a „te” a Dzserzsinszkij és rám kacsintott - a tengeren, a sarokban szekrényben. "Hotel de France" nevezik. Versek olvasni, a lélek az orosz írás.
És valóban, valami egyedi, régi, mint maga Oroszország, hallottuk, amikor hirtelen megszólalt a vers.
Feliks Edmundovich figyelmesen hallgatta.
- Akarod, olvassa el Goethe? - mosolygott ravaszul, vörös szakállú férfi egy kék zekét.
- Goethe ... „Ki akar cselekedni, a többit felejtsd el!” - emlékeztetett Dzserzsinszkij és összenézett velem.
Tudta, hogy a nyugati irodalom és Goethe, különösen nagyon szereti sok mindent tudott fejből. Nem mindenki tudja, hogy ő maga Feliks Edmundovich hiszen fiatal korában verseket írt. Az első szakaszban a kapcsolat adta, hogy megállt a tűz közelében a forradalmi vers. Egyik a fegyencek nem ismeri a lengyel nyelvet, de mindegyikük által mozgatott költői buzgalom Dzserzsinszkij.