Olvassa el a könyvet madárház, amely nem él a seregélyek
Ültünk a tetőn, vagy inkább, egy tetőablak. Töredékek kagyló, majd egy lyukas régi, rozsdás vas. Csendben ültünk, senki sem akart beszélni. Bilincs az első mondani:
- Én elmentem a boltba ma, és ott - egy labdát roll. Hamarosan néhány rákok marad.
Rájöttem, hogy Szergej gondol az anyja. Végtére is, ő most a kenyérkereső! Tudtam róla, és sura nem tudom.
- Érdekes, akik számára ezek a rákok csinálni? - Shura Nazarov mondta. - Én személy szerint soha nem próbáltam, és nem látja a személy, aki megette őket.
- Matishina egyszer vásárolt, - mondtam. - Nem nem vesznek, és ez dacból.
- És árpa kávé „Health” - mondta Szergej.
- Nem árpa és makk - helyesbített a sura.
Lábbilincs nem vitatkozott. Én is, bár tudta, hogy a kávé az árpa, és még az árpa és árpa. Kávé, furcsa módon, férfias. De Shurka nem vitatkozni.
Az áruház Pyatnitskaya a dobozoknak rákok és csomag kávé álltak egész piramis. Mögötte egy ellentétes piramis rákok, a következő - a kávé „Egészség”. És semmi több. Nos, van még egy babérlevél, szegfűbors, mustár. A többi, ahogy azonnal felkapta. És sorban.
- Ma nem dobja öngyújtók - mondta sura.
Az ő szavai, nem volt semmi érdekes. A nácik már ritkán esett gyújtóbombák. A hatalmas tüzek azok már nem számít. Most dobott robbanó bombák és megpróbálta elvenni célja a fontos területek.
- Nézd! - Sergei mutatott.
De mi magunk is láttunk, mind a krími híd három fegyver fogott vperekrest náci repülőgép.
Lövés közelünkben lett kevesebb. De kagyló felrobbant. Ott, a vakító fehér fény, arra készül, hogy meghal néhány fasiszta.
- "Junkers-87", - mondta sura.
Nem vitatkozni újra. Próbálja ki a különbség itt! Bélelt „Junkers” láttuk a téren a Bolsoj Színház Central Park kulturális és a pihenés elnevezett Alekseya Maksimovicha Gorkogo, ahol volt egy kiállítás a trófeát.
Tudtuk megkülönböztetni a motor hangja a mi repülőgép a német. Megszoktuk, hogy a sziszegő síp szilánkok. Mi lehetett, legalábbis úgy tűnt, a hang megkülönböztetésére dvuhsotkilogrammovuyu robbanó bombák fél tonna, és mi nem hátrál meg a sípot. De most megborzongott: valahol csak kívülről csengettek. Erős. Több, mint egy iskola.
Mi kiugrott a tetőablak, és látta, hogy a harangtorony elleni házunk megvilágított villanyvilágítás. A harangtorony fehér volt, fehér, és a fekete lyukak tátongott a boltív nélkül a harangok. Hirtelen kialudtak a fények, és elhallgatott hívást. Úgy látni a dolgokat? Mielőtt volt ideje gondolkodni, mint a fény villant ismét, és megnyomta a csengőt.
Azt mondták, hogy a sík látható égõ gyufát, hogy zseblámpa fénye látható több kilométer. Villogó fény a mi sáv, valószínűleg látni lehetett a helység Moszkva. Mi fagyott horror. Mellesleg az árnyékok esnek, egyértelmű volt, hogy ez az erős, száz vagy kétszáz gyertya izzó kerül beépítésre a házban. Tehát itt, a házunk, van egy kém vagy szabotőr!
Sura rohant a tető széléhez, és kapaszkodott néhány párkány, hajtotta a fejét.
- az ötödik és hatodik emeleten! - kiáltotta sura. Felkelt, és botladozva futott valahol.
- Van egy menekülési - mondta Szergej, és utána rohant.
Futottam a harmadik. Nem hallottam vagy láttam a szakadás az égen a kagylókat üti légvédelmi ágyúk, mint a dübörgő tiporják régi tető. Én csak hallottam a csengő, látta adódnak a sötétben, és eltűnik a sötétben fehér harangtorony.
„Mit nevez?” - gondoltam, futás fel a menekülési.
A sura már állt rajta, felkiáltott:
- Ők a repülőgépeken is zvukouloviteli?
Kiderült, hogy nem is gondoltam, és arra kérte hangosan.
Nem lepett meg, hogy a mi otthoni riasztó telepített ellenséget. Next - híd, a Kreml és az erőmű.
Tűz létra volt, meg a hosszú rúd a faltól, a távolságot a magas gerendák. De sura le először, és még mindig nem érti, hogy miért mászik le rá.
- Birdhouse! - kiáltotta rekedten sura alább.
És láttam, hogy a fény volt telepítve a madárház. A madárház, hogy régen, jóval a háború előtt, hogy valaki szögezték közvetlenül a díszlécek között az ötödik és a hatodik emeleten.
- Várj egy percet! - Sergei kiabált. - Várj, vágyom!
Kiáltotta ezt, mert sura mászni a létrán a párkányra. Egyik kezében tartott a létrán, és a többi felhívták a vízvezetéket, és ha a létra konzol itt volt, nem a földszinten, sura lenne költözött és áthalad a párkány. Nem tudott.
Fény a madárház villant, aztán eltűnt, majd meggyújtotta Shurka elterült a levegőben, majd elrejtette a sötétben. Mi Fülbevaló megfagyott, szorított kezét a rozsdás lépcsőfokok a menekülési.
Fent nekünk átkutatta az eget reflektorok, lógó léggömbök légi akadályokat; alattunk volt, a macskaköves sikátorban; a jobb látta a tornyok a Kremlben. Egy közeli, nagyon közel, a madárház, és megvillant
Minden jog védett booksonline.com.ua