Olvassa online a kutya Szerző Kristi Agata - rulit - 2. oldal
A kutya nem várja meg, és azonnal hevesen csóválja a farkát, nyalogatja Joyce arc, a fülek és a nyak.
- Terry, Terry darling, mit tegyünk most? Mi lesz velünk? Ó, Terry, fáradt vagyok.
- Talán - hangzott a háta mögött gúnyos hangon -, Miss megszűnik ölelni, csókolni ezt a kutyát, és inni egy csésze teát?
- Ó, Mrs. Barnes, akkor jó nekem.
Joyce a lábát. Mrs. Barnes volt egy nagy, marcona külsejű nő. De megfélemlítő külső rejt érzékeny szív és egyfajta lélek.
- Egy csésze forró tea senkinek nem sérült - mondta Mrs. Barnes, kifejező erős véleményt elfogadta a saját feltételei szerint.
Joyce hálásan belekortyolt a forró italt. Landlady csendben nézett rá.
- Nos, jó napot, Miss ... Vagy kell az úgynevezett „Madame”?
Joyce megrázta a fejét, arca elborult.
- Ó - mondta Mrs. Barnes. - Valami nem úgy tűnik, hogy csinálni, hogy valaki ma jó volt.
Joyce felnézett.
- Ó, Mrs. Barnes ... én nem akarom, hogy ...
Mrs. Barnes komoran bólintott:
- Igen, ez az. Barnes. Ismét kirúgták állásából. Tehát most mit kell tennie. Amit nem tudom, hogy nem tudom.
- Ó, Mrs. Barnes ... Meg kell ... úgy értem, meg kell ...
- Ne aggódj, drágám. Nem fogok hazudni, Örülnék, ha képes lenne megtalálni valamit, de ... nincs mód. Nos, ittunk teát? Hadd vegye el csészét.
- Azt még nem fejezte be neki.
- Aha - mondta dühösen, Mrs. Barnes. - Azt akarom, hogy ez a tea tetves kutyát. Ismerlek.
- Kérem, Mrs. Barnes. Egy csepp. Nem fogsz eszembe, igaz?
- Mi haszna van az az én kifogást. Te doted az ő veszekedő. Majdnem megharapott ma reggel, majdnem megharapta.
- Ez nem lehet, Mrs. Barnes. Terry nem harap.
- vicsorgott igen kőzetek. És én csak azt akartam látni, hogy meg tudod oldani a cipő.
- Nem szereti, hogy megérintse a dolgokat. Azt hiszi, hogy megvédje őket.
- Kérem, mondja meg azt hiszi! Nem a kutya ezt a dolgot, gondolkodni. Neki egy helyet az udvaron, a kötél, hagyja, hogy a zárka a csavargókat. Tudni, hogy ez egy kisasszony, ez az, amit mondok.
- Nem, nem, nem. Soha. Soha!
- Nos, mint akkor - Mrs. mondta Barnes. Vett egy csésze, felvette a csészét, amely Terry kellett nyalni a maradék teát, és elment.
- Terry - Joyce mondta. - Menj, beszélj hozzám. Mit tehetünk, kedvesem?
Elvette a kutya a karjába, és leült egy rozoga széken. Ledobta a kalapot az asztalra, és feszített. Tettem a kutya mancsát a vállát, és megcsókolta a fekete orr és egy bozontos szemöldökét. És nyugodtan simogatta a kutyát, elkezdett beszélni:
- Mit csináljunk Mrs. Barnes, Terry? És így tartozom neki négy héten keresztül. Ő szép, Terry, olyan szép. Nem kiutasítja bennünket. De nem lehet visszaélni a tényt, hogy ő jó szíve volt. Nem lehet, Terry, nem. És ez az, amiért Barnes nem akar dolgozni? Ez aki utálom. És csak azt teszi, hogy italt. És persze, hogy kirúgták. De én nem iszom, Terry, de még mindig nem talál munkát.
Nem hagylak titeket. Nem adom fel. Senki sem fog szeretni, mint én. Te öreg, Terry, te tizenkét éves, és akiknek szükségük van egy idősebb kutya mellett szinte vakon mellett egy kicsit unalmas, emellett még egy rossz ... Úgy értem, sajnálom, nem nagyon, de nagyon cseppek nem túl jó karaktert. Számomra te vagy a legcsodálatosabb, de nekem, nem mindenki számára, érted? A másik meg morog. Ez azért van, mert tudják, hogy nem szeretnek. De szeretjük egymást, igaz, drágám?
Kutya finoman megnyalta az arcát.
- Beszélj hozzám.
Terry egy lágy, tartós, mint egy sóhaj hang és orrával a fülébe.
- Ugye hidd el, ez igaz, angyalom? Tudod, én soha nem hagylak el. De mit csinál? Itt az ideje, hogy dolgozzon ki valamit, Terry.
Ő állandó mélyebbre székében, lehunyta a szemét.