Puskin Aleksandr Sergeevich - lady-farmer
Puskin Aleksandr Sergeevich
szemöldökét, évente kétszer átolvasta a „Pamela” [8] fogadott kétezer rubelt, és haldoklott az unalom ebben barbár tartozik.
Mert Lizoyu ment Nastia; Idősebb volt, de mint a szél, ahogy a fiatal hölgy. Lisa nagyon szerette őt, kinyitotta minden titkomat vele gondolni, hogy a vállalkozás; Röviden, Nastya volt a falu Priluchine szembe sokkal jelentősebb, mint bármely bizalmasa egy francia tragédia.
- Hadd menjek, hogy nézze - mondta egyszer Nastya, rajta hölgy.
- A Tugilovo a Berestov. Povarova feleség a szülinapos, és tegnap jött, hogy hívjon minket vacsorázni.
- Ez az! - mondta Lisa - Uraim, egy veszekedés, és a szolgák kezelik egymást.
- És mi érdekel uraim! - vágtam vissza Nastya, - különben is, a tiéd, nem papa. Nem is összeveszett egy fiatal Berestov; az öregek hagyják magukat harc, ha ez szórakoztató.
- Próbáld Nastya lásd Alexey Berestova igen mondd ki, amit ő, és hogy ő volt az emberek számára.
Nastya ígértek, és Lisa türelmetlenül várta egész nap érte cserébe. Nastya este volt.
- Nos, Lizaveta Grigorievna, - mondta, és belépett a szobába, - látta a fiatal Berestova: elég eleget látott; Az egész napot együtt.
- Hogy van ez? Mondd, mondd, abban a sorrendben.
- Nagyon jól, uram; mentünk, én Anisa Yegorovna Nenfla, Dunka.
- Nos, tudom. Hát akkor?
- Legyen-s, azt fogja mondani, mindent rendben. Itt jön a nagyon vacsorát. A helyiség tele volt emberekkel. Voltak kolbinskie, Zakhar'evskii, prikazchitsa a lányaival, Khlupinskaya.
- Egy pillanat. Így ültünk az asztalnál, prikazchitsa az első helyen vagyok mellette. egy lánya és puffasztott, de nem törődnek velük.
- Ó, Nastya, unod az örök annak részleteit!
- Igen, hogy van türelmetlen! Nos, felállt az asztaltól. és mi ült körülbelül három órán át, és a vacsora volt dicsőséges; torta Blancmange kék, piros és csíkos. Itt felállt az asztaltól, és kiment a kertbe játszani az író, és a fiatal mester itt, és részt vesznek.
- Nos? Tényleg olyan szép?
- Meglepően jó, szép, mondhatni. Karcsú, magas, pír az arcán.
- Jobb? És én azt hittem, hogy ő volt a sápadt arcot. Mi az? Mit mutatott neked? Szomorú, átgondolt?
- Mi vagy te? Igen, valami őrült, és még soha nem látott. Még azt hiszem, nálunk a fáklyát távon.
- Ön a futás az égő! Lehetetlen!
- Lehetőség van! Mi feltalált! Catch és jól csókolni!
- Az akarat, Nastya, hogy hazudsz.
- Az Will, nem hazudok. Alig tudtam megszabadulni tőle. Az egész napot velünk és nyugtalan.
- De hogyan, azt mondják, ő a szeretet, és senki más nem keresett?
- Nem tudom, uram, de így is volt, rám nézett, és Tanya, Prikazchikova lánya is; és Pasha kolbinskuyu, igen, a bűn azt mondani, senki sem sérült meg, egy csintalan gyerek!
- Ez csodálatos! És a házban hallott róla?
- Barin, azt mondják, finom: olyan jó, olyan vicces. Egy rossz: a lányok is szeretik üldözni. Igen, értem, ez nem számít: megnyugszik az idő múlásával.
- Bárcsak őt látni! - Lisa sóhajtott.
- De mi az a furcsa itt? Tugilovo tőlünk messze, csak három mérföld, Sétáljon a rossz irányba, vagy utazás lóháton akkor biztosan meg fogja találni. Ő minden nap kora reggel, járkál egy pisztolyt a vadászat.
- Nem, nem jó. Azt hihetnénk, hogy én kergetve őt. Ezen túlmenően, a mi atyáink a veszekedés, és én még mindig nem lesz képes, hogy találkozzon vele. Ah, Nastya! Tudtad? Felöltöztem parasztasszonyok!
- És valóban; viseljen vastag ing, nyári ruhát, igen, és belép bátran Tugilovo; Megígérem, hogy Berastau így nem fog hiányozni.
- És ezek a részek, képes vagyok beszélni. Ó, Nastya, Nastya kedves! Milyen szép találmány! - És Lisa lefeküdt azzal a szándékkal, minden bizonnyal teljesíti a vidám feltételezés.
Másnap folytatódott a végrehajtás tervét, elküldte a piacon vásárolni egy vastag ruhával, kék nankin és réz pugovok által Nastia szabó inge és nyári ruhát, ültetett a varrás minden leányzó, és este minden készen állt. Lisa megpróbált frissíteni, és bevallotta, a tükör előtt, hogy soha nem volt olyan édes maga nem úgy tűnik, hogy. Megismételte a szerepe útközben kis és meghajolt többször, majd megrázza a fejét, mint egy agyag macska, azt mondta, hogy a paraszt nyelvjárás, nevetett, záró hüvely, és megszerezte a teljes jóváhagyásával az infúziót.