Tádzsik mese mese - kecske a göndör lábak

Egyszer volt egy kecske a göndör lábak. Volt három gyerek: Alyul, Bu gombolyítás és Khishtaki Saritanur.

Egy kecske a göndör lába kiment a legelőre. Mielőtt elhagyja, hívta a gyerekeket, és azt mondta:

- Az én Alyul én Bulyul én Khishtaki Saritanur! Megyek legelni, kapsz a szarvak a füvön, a szájban vodichku a vymechke tejet. Zárd be az ajtót, és otthon ülni.

Csak kecske eltűnt szem elől, a kutya az ajtóhoz ment, bekopogott gyalog és ugatott:

- Az én Alyul én Bulyul én Khishtaki Saritanur, kinyit az ajtót! Alyul, Bulyul, Khishtaki Saritanur hallotta a hangját, nem az anya, és nem

Kutya ment semmi. Miután elment, én futva érkezett a házba, és egy sakál üvöltött:

- Az én Alyul én Bulyul én Khishtaki Saritanur, kinyit gyorsan! De kecske tanult sakál, és kinyitotta az ajtót.

Aztán a farkas az ajtóhoz ment, ő állt a sarkon a házból, és hallotta az egészet. Megváltoztatta a hangját magas hangú és énekelt:

- Alyul én Bulyul én, én Khishtaki Saritanur! Gyorsan kinyitotta az ajtót nekem! Hoztam neked a fű szarv, száj vodichku a vymechke tejet.

Kecske hallotta ezeket a szavakat, azt hitték, hogy az anya jött, és kinyitotta az ajtót.

Wolf beszaladt a házba, lenyelte a gyerekek, és távozott.

Este én tért vissza a legelő kecske a göndör lábak. Látta, hogy a nyitott ajtó, belépett a házba, és nem talált olyan Alyul sem Vulyulya sem Khishtaki

Kiáltott kecske jajveszékelt:

- Alu eh én Bulyul én Khishtaki Saritanur én! Hol vagy? Hoztam neked a fű szarv, száj vodichku a vymechke tejet.

Senki sem válaszolt. Sírtam egy kecske, de bánat nem segített.

„Nem, ha a kutya megette a gyerek?” - gondolta, és elment a kutya.

Felmászott a tetőre a kutya házat, és kiütötte a lábak: tuk-tuk!

Hallottam a hangját egy kutya, és megkérdezte:

- Ki felmászott az én tetőn? Ki hinti por pilaf a vendégeim? pilaf

Lettem sós és a vendégek elvakítja a port! Kecske válaszol: - I, a kecske a göndör lábak.

Másztam a tető a ház, és üsd le.

Ki vette el az én Alyul, aki elvette a Bulyul, aki elvette a Khishtaki Saritanur? Kinek van egy íj és nyíl,

Ki fog jönni a harcot, és állni előtte én szarv? Rémülten kutya, farkát behúzva, és azt mondta: - Nem látok a Alyul, hogy nem látni a Bulyul, hogy nem látni a Khishtaki Saritanur! Van sem íj sem nyilak. Nem fogok harcolni, ne keljen fel, mielőtt a szarvak! Menj a sakál, valószínűleg evett a gyerekek. Kecske ment a sakál, felmászott a tetőre, a ház és kiütötte a lábak: