Tatiana Snezhina, a történet az ő élete és halála, egy önéletrajz, diszkográfia, könyvében idéz

Egy csendes utcában vechereyuschey ukrán város repülő járás, esetenként fordult egy szórakoztató pripryzhku siettek haza egy zeneiskolába, hogy hazafelé szép szőke lány tizenkét éves. Amikor a lába magukat, mintha azt állapította meg a forró nyári nap után az aszfalt nem létező „klasszikus” kezdte priprygivat lány homlokráncolva szőke szemöldökét, mintha ítélve lábát a „megengedhetetlen hiánya komolyságát.” Meleg szellő illatos rózsák park gyengéden, mint a barátságos, hajtotta a hátsó. Ő volt a sietség, nem azért, mert az utcán gyorsan elsötétedik, és megrémítette, hanem azért, mert ez volt ideje a régóta várt „esti teljesítményét.” Azt kell mondanom, hogy egy stúdió lakás, ahol élt apjával, anyjával és öccsével, az ő „szög” különleges volt. És ez nem volt szép necc fátyol, szövött nagyanyja és nagyapja a háború előtti könyvespolc halom érdekes könyvet - az ágy fölött lógott egy nagy fekete rádió, és este rádióműsorok már szerves része az ő szép lány világban. A lány sikerült időben, és sózott kéreg ízesített kenyeret, korábban belemártotta napraforgóolaj, lábakkal felmászott a takarók, felhúzott őket az ő, hajlandó meghallgatni. Radio Show volt, mindig érdekes, de ennyi év után már lehetetlen emlékszem, milyen volt. Azonban ez nem számít ... De mi történt a műsor után, és nem csak arra, az élet - megragadt az emlékezetemben évtizedekig. Meghallgatás őt játszani, lány, lulls puha párnák és a csiripelő a tücskök, örvendezve a sötét éjszaka, kinézett az ablakon, a déli éjszakai égbolt kezdett, hogy az tükrözze az élet-, álmodni, mi lenne, ha felnő ... Ő volt kitűnő tanuló, a kedvenc szülők akkuratistka és csak jó gyerek. Ezért az álmok gondosan válogatott, és már vitte a fantázia fény adott időkre ... De itt a fejét, akár egy pillanatra is, amely felélesztette le éjfélkor rádió, hallott tiszta hangon: „Senki nem válik, de van egy baba, amely tanulni. minden. " Ez volt 1958. Egy lány akit Tanya. 1972-ben ő volt a lánya is nevezett Tanya, aki tudja, hogy a világ később Tatiana Snezhina.
A történet Tatiana anyja Snezhina után több mint három évtizede, hogy elmondja a család. Hosszú ideig nem merte megtenni, azt hiszik, hogy a prófécia jön első gyermekének - egy fia, Vadim, mint egy család katonai férfiak „mindenki által ismert” csak elvégezni a bravúr, gyakran posztumusz. Csak egyszer, amikor hirtelen rájött, hogy ő „baby” tudni meglepően sokan tudják, mert az ő versek, amikor meglátta lányát egy tehetséges költő és zeneszerző, csak a félelem küldött neki át a sorsa fia, és ő osztotta meg ezt a titkot a családjával. Ha tudná ... De ez lesz később. És mégis ...
Saját csillag, ha nem süt a bánat,
Nem kiderüljön lelkem egyáltalán,
Mit jelent, hogy mindenki tudja, hogy veletek vagyunk koronás
És paradicsom pokol, a bűn és feddhetetlen.
Énekelt, és nem tudom, ki volt, több mint lenyűgözött - az állami vagy a dolgozó Tatiana, hosszú és kitartóan elutasította ezt az oldalát a tehetségét. El lehet képzelni, milyen hatással lenne a további kreatív tervek munkatársai számára. Három órával később, Sergey és Tatiana fogja hagyni, és az utolsó dolog, amit a közönség hallani a szájából, a szavak a romantika:
Ha idő előtt meghalni,
Hadd vigyem el fehér hattyúk
Messze, messze, a szélén az ismeretlen,
Nagy, nagy, fényes égen.