Te vagy az én boldogságom
Fred nézett Mabel és megkérdezte halkan:
- Hogy érzi magát?
- Jobb, mint valaha - egy mosollyal suttogta Mabel. - Csak szeretnék korán lefeküdni.
Vigyorgott Fred és megfordult, hogy a házvezetőnő.
- Nem kell, Jane, köszönöm, minden rendben.
- Rendben. Kis Sally aludt, neki, hogy ne aggódjon - mondta a házvezetőnő, és az ajtó bezárása mögött ravasz mosollyal eltűnt.
- Szóval ... Ne hazudj minket ágyba korán? - Fred tréfásan megkérdezte, felkelni, és megy az OIE a kezét a hálószobában.
- Igen, kérem. - Mabel szorította a férje, és a szíve kezdett verni.
Tudta, hogy miután egy ilyen viharos eljárást a nappaliban várta őket legalább temperamentumos párbeszéd az ágyban.
Dobás selyemlepedő, Fred alaposan csökkentette az ágyra, és Mab megjelent a takarót.
Első pillantásra Fred lassan tárni a csábító körvonalait alakja feleségének. Aztán lehajolt, és megcsókolta a száját, és szenvedélyesen megcsókolta.
- A kedvenc ... Nem hiszem, hogy tudnék hosszú ellenállni a csábítási jelenet - motyogta, simogatta a testét erős, érzéki ujjak. - Én égő vágyat. Álmodtam, hogy minden este az elmúlt ... azt akartam mondani, négy nap, de valójában tartott hat évig. - Egy mosollyal Mab Fred borított egy takarót, és gyorsan vetkőzni kezdett. - Mondd még egyszer - kérdezte, kapaszkodott a meztelen teste. - Mondd, hogy szeretsz engem.
Mabel suttogta ezeket a szavakat rekedt hangon, és érezte, hogy minden remeg a vágytól, és ajkát a szájához, és megsimogatta izmos erős szervezet a férje.
- Szeretlek, Fred ... szeretlek.
Ezek a szavak még mindig hangzott saját fülének, amikor érezte, hogy izgatott szervezet megkapja a fold.
Ezt csak később, sokkal később, Mabel jutott, milyen nap van. Kapaszkodott szorosan a mellkasához, Fred, megcsókolta a vállát.
- Fred ... Figyelj, már elfelejtette, hogy ma van Szenteste - suttogta. - Nem kell elvégezni ajándékokat a gyermekeknek.
Fred átfordult, és megcsókolta a száját.
- Ne aggódj, drágám. Aludj jól.
Úgy tűnt, hogy csak néhány pillanatig telt el, és már felébredt a gerjesztett gügyög a gyermekek.
- Mehetek le, néni Mab?
Kinyitotta az egyik szemét, és látta, Sally keverjük, a mellette álló saját ágyban.
- Most már van valami engedélyt kérni - mondta Fred, és leült az ágyra, szigorúan nézett a baba. - Nem gondolja, hogy meg kell ezt a kérdést, mielőtt elmegyek a jégre tegnap este?
A lány bólintott, és alsó ajka megremegett.
Mab megfogta a kezét.
- Soha ne tegye - suttogta. - Mindig kérjen engedélyt, mielőtt megy sehova.
- Lehet látjuk ajándékokat? - Laura kérdezte türelmetlenül állt az ajtóban.
Fred vigyorogva dobta köpenyét Mab.
- Miért nem?
Együtt bementek a nappaliba. A karácsonyfa fényei fényesen, megvilágítva a csomagok alatt fekvő ágain.
A lelkes sír a lány lebukott a fa alatt. Fred és Mabel ült egymás mellett a padlón, örömmel figyeli a boldog gyerekek. Fred, majd megfordult, és vett egy hosszú, ezüst csomag mögött a fa, és halkan:
- Ezt neked, drágám.
Mabel nézett ki a dobozt, és a szíve kezdett dobogni, amikor észrevette a nevét a mod belső.
- Remélem, tetszik - mondta bizonytalanul. - Általában a vásárló a ruhákat, vonzódom a támogatás az anyja, hanem azért, mert ő volt a Bahamákon, kellett menni Sabina.
Egy könnycsepp gördült le az arcán Mabel.
- Mab? Drágám, mi a baj? - kérdezte Fred aggódva és átölelte.
- Semmi baj - mondta Mab és elpirult. - Ez csak ... Láttalak Sabina a szalonban ... Azt hittem, vettem neki valamit ...
- Mab, csak megkérte, hogy segítsen kiválasztani egy ajándék, semmi több.
- Igen, most már megértette, hogy ...
- Hidd el, Sabine nem jelent nekem semmit. Nem tudom elviselni nehéz felismerni, hogy köztünk esetleg valami állni. Van ebben a tekintetben nem lehet kétséges.
- Elhiszem - mondta Mabel tartott remegő kezét az arcára Fred.
- Sabina nagyon tisztességes lány, sőt, az is egy ügyvéd, és én soha nem különben nem fog. - Vállat vont. - Persze, együtt ebédeltünk néha, de csak beszélt a munka és semmi mást. Nem érzem a vágy, amikor ránézek. A világ számomra csak egy nő, te vagy az, Mab - suttogta. - Az első pillanattól kezdve, amint megláttam, beleszerettem veled, és a kép kísértett még álmomban. Senki sem, így nem akar, mint te ...
Fred egy pillanatra félbeszakította a kinyilatkoztatás és izgatottan simította a haját.
- Persze, el kellett volna mondanom neked, amikor megkérte a kezét, hanem a büszkeségem és a félelem az elutasítás velem menni érte, hogy szinte erőszakkal kényszeríteni, hogy fogadja el az összes körülmények ... - mondta nevetve keserűen. - Például, ez a szörnyű szerződés, amit tett bejelentkezik. Nem csoda, hogy alig hiszem el ... Értsd meg, én nem tulajdonítanak semmilyen jelentősége szerződés ... És én nem akartalak megbántani, Mabel. Kérlek, bocsáss meg. - Fred suttogta az utolsó szavakat úgy őszintén, hogy Mabel szíve rettegésben, és tele van a boldogság.
Mab kapaszkodott belé, érezte, hogy megszabadult az utolsó kérdés.
- Bízom benned, Fred - mondta magabiztosan. - Mivel én voltam vak ... Nincs semmi, hogy megbocsátok, - suttogta hevesen. - Szeretlek, Fred. Szeretem teljes szívemből.