Történetek és mese illusztrációkkal - mint a hangya sietett haza - a könyv „”
Semmi húzta Sych, elkezdtem élni az üreges: saját tollal. Év életét, más életek - omladozó öreg tölgy szélesebb üreges.
A harmadik évben megtanultam az üreges fehérje. Vágtatott. Látja - a tölgy tölgy - egy lyukat egy kutya fejét. Azt kérdezi:
- Terem-Teremok, aki él egy kastélyban?
- Élt fakopáncs - orr hámozott, élt seregély - az első a berekben énekes, most élek - Bagoly. Popadosh körmöm - nem nyafog. És te ki vagy?
- Azt Mókus - ugráló kötél az ágak, az üreges egy nővér. A fogaim tartozások Vostro mint egy tű. Menj ki a tornyok, míg ép!
Bagoly megijedt fehérjék tartoznak.
Edzője Mókus moha, elkezdtem élni az üreges.
Év életét, más életek - omladozó öreg tölgy szélesebb üreges.
A harmadik évben megtanultam az üreges Marten. Ran látja - a tölgy tölgy - egy lyukat egy emberi fej. Azt kérdezi:
- Terem-Teremok, aki él egy kastélyban?
- Élt fakopáncs - orr hámozott, élt seregély - az első a berekben énekes Owl élt - popadosh karmait - nem nyafog, most élek - Mókus - jumping kötél az ágak, az üreges egy nővér. És te ki vagy?
- Én Menyét - összes kis állatok gyilkos. Én rettenetesen görény, velem ne vitatkozz hiába. Ide-ka a tornyok ki, míg ép!
Scared Mókus Martens, elvágtatott.
Nincs edzője Marten annyira az üreges élni a shorstke.
Év életét, más életek - omladozó öreg tölgy szélesebb üreges.
A harmadik évben megismertük az üreges a méhek. Megérkezett. Lásd -, tölgy egy - lyukat egy ló fejét. Körözés, zümmögő, kérve:
- Terem-Teremok, aki él egy kastélyban?
- Élt fakopáncs - orr hámozott, élt seregély - az első a berekben énekes élt Bagoly - popadosh karmait - nem nyafog, élt Mókus - jumping kötél az ágak, az üreges egy nővér, most élek - Marten - összes kis állatok gyilkos. És te ki vagy?
- Mi egy méhraj - az egyik a másik után hegyen. Donuts, buzz, zhalim, zivatarok nagy és kicsi. Ide-ka a tornyok ki, míg ép!
Marten megijedt méhek megszökött.
Húzta méhviasz, acélból készült üreges él. Év élni egy másik élő - omladozó öreg tölgy szélesebb üreges.
A harmadik évben tanult az üreges Bear. Jövök. Látja - a tölgy tölgy - dyrischa egész oknische. Azt kérdezi:
- Terem-Teremok, aki él egy kastélyban?
- Élt Woodpecker pöttyös - orr hámozott, élt seregély - az első a berekben énekes élt Bagoly - popadosh karmait - nem nyafog, élő mókus - az ágak kötelet, az üreges a nővér, élt Marten - összes kis állatok gyilkos, most élünk - méhraj - az egyik a másik után hegyen. És te ki vagy?
- És én elviselni, mackó, - teremu a borító!
Másztam a tölgyfa, bedugta a fejét az üreges, így nyomja!
Oak fél és Russel, és ez - azt hiszem egy percig, hány évig kopilos:
Élt az erdőben nyírfajd, Terentyev nevét.
Nyáron jó volt: a fű, bujkál a sűrű lombozat a szemmel verés. És tél jött, átrepült bokrok és fák -, és nincs hely a temetkezésre.
Itt az erdei vadak, dühös, és vitatkozni kezdett, aki most Terence-nyírfajd vacsora lesz. Fox azt mondja - őt. Marten mondja - őt.
- Terence alvás a földön ülni a bokrok. Nyáron egy bokor látható, és most - itt van. Leeresztettem én ágakban, megvan, és enni.
A Marten mondja:
- Nem, Terence alszik a fán ül. Vadásztam a tetején, és én ettem.
Terence-Grouse hallotta a vitát, ő megijedt. Repült a szélére, és leült a feje tetejére, és kezdte azt hinni, hogy ő gonosz vadak, hogy becsapják. Ülsz fa - nyest fogás, repülni le a földre - Fox gazdára. Hol van az éj, akkor?
Gondolkoztam és gondolkoztam, és arra gondolt, és gondolatban - semmi sem jött, és elbóbiskolt.
Elbóbiskoltam - és azt álmodja, hogy nem fa, nem a földön aludt, és a levegőben. Marten a fáról nem kap le a földre, és a rókák nem értem: ez még csak a lábát maga alá behajtás, - ő nem ugrik.
Terence lábát egy álom valami összepréselte igen köny az ágról!
A hó mély volt, puha, mint lefelé. Hangtalanul rajta settenkedik Fox. A szélén a fut. És a tetején, az ágak, Marten ugrik és a széle. Mindkét Terenty-nyírfajd siet.
Itt Marten első vágtatott a fa, így minden a fák nézett, az ágak oblazali - nincs Terence!
„Oh - azt hiszem -, látszik túl későn vette a földön a bokor alvó róka, igaz, kaptam !.”.
A róka szaladt, látszott minden él, minden bokrok oblazali - nincs Terence!
„Oh - azt hiszem -, látszik túl későn aludt a fán nyest, azt mutatja, megvan! ..”
Lisa felemelte a fejét, és Menyét - itt van: egy kurva ül vigyorogva.
Fox mérges kiáltás:
- Te megette Terence -, hogy én megmondtam!
- ettem is, és beszélni velem. Itt én mondom!
És megragadta harcot.
Hot harc: a hó elolvad alattuk, foszlányait repülő.
Hirtelen - bumm-ta-ta-s! - a hóból valami fekete, mint fecseg ki!
Rókák és a Martens a félelem a lélek a sarok. Rohant különböző irányokba: Marten - egy fa Fox - a bokrok.
Ez Terence-Grouse ugrott. Ő olyan, mint egy fa esett, így a hó és elaludt. Csak a zaj a harc, de ébredt, és valószínűleg, és akkor most alszik.
Azóta a nyírfajd a hó télen aludni: meleg és kényelmes számukra ott, és a gonosz szem biztonságos.
Ahogy Ant haza siet

Ant felmászott a nyír. Dolez a tetejére, lenézett, és ott, a földön, az ő natív hangyaboly csak látható.
Ant leült a papír és gondolja:
„Nyugi, egy kicsit - és le.”
Hangyák miatt szigorú: csak a nap, napnyugta - minden otthon fut. Ülj nap - hangyák minden csínját-bínját zárva lesz - és az alvás. És aki elkésett, de a páholy az utcán.
A nap már lement az erdőben.
Ant ül egy levél, és azt hiszi:
„Ne aggódj, menj aludni: valójában hamarosan le.”
A betegtájékoztató rossz: sárga, száraz. A szél fújt, és kitépte a fáról.
Leaf rohan át az erdőben, a folyón keresztül a falu.
Repülő Ant egy levél, sziklák - csak félelemben élnek.
Hozott egy darab a szél a réten a falun kívül, de vannak, és dobott. Leaf esett egy szikla, a lába Ant külvárosokban.
„Hiányzik az én kis fej Ne érts most elhelyezni a ház körül egy olyan szintre, hogy egészséges legyen - egyszerre futott, de az a baj ... Szégyen lába fájt, bár a föld harapás.”.
Úgy néz ki, Ant: Caterpillar közeli földmérő is. Féreg-féreg, csak az első - és hátsó lábak - lábak.
Ant mondta földmérő:
- földmérő, földmérő, vigyél haza. Van fájó láb.
- Egy falat nem?
- Nem harapok.
- Nos, üljön down'll meghajtót.
Ant visszamászott a földmérő. Ő ívelt, hátsó lábak az első, hogy egy farok - a fejét. Aztán hirtelen felállt, és így a földön feküdt egy bottal. Ő mért ki a földre, de ez a növekedés, és ismét egy ív hullámos. És mentem, és elment a földre mérni. Ant majd repül a földre, majd az ég felé, majd fejjel lefelé, majd felfelé.
- Nem tudok többé! - kiáltja. - Állj! És akkor én harapni!
A földmérő megállt, elnyúlt a földön. Ant könnyek alig volt képes, hogy levegőhöz jusson.
Körülnézett, látja a rét előtt, a réten rétre hazugság. És lószúnyog rét séták: lába, mint gólyalábasok, fej lengő a lábak között.
- Spider és a Spider, vigyél haza! Van fájó láb.
- Nos, üljön down'll meghajtót.
Ant volt a pók lábát felmászni a térd, a térd a hátán lefelé Spider: térd Opilliones emelkedjen túl a hátsó.