Miért nem lehet fütyülni Magyarországon
Szeretem fütyülni. Tudom, hogy nagyon rossz fütyülni a klasszikus módon, de nem olyan jó, mint az az ember egyszer találkozott, miközben sétálnak között csatornák Velence és yard - ő tett egy élő ének, kísérő magát a lant. De az én bérelt moszkvai lakásban I - felülmúlhatatlan mestere színjáték, és nem érdekel, hogy van morogtak a magyar barátaimmal. Végtére is az egyik kollégám, szenvedélyes slavyanofilka mondta, én síp „gyönyörű”, amikor énekeltem óda „To Joy” Beethoven Kilencedik szimfóniájának, vacsorát készít a konyhában. Mit mondhattam volna?
Emlékszem, mint húsz évvel ezelőtt élt a dél-nyugati Németországban a házban egy nyugdíjas német professzor, a régi rendszer, ami elég kemény ember. Végeztem lehetÅ'ségeket cserébe szobát, ellátást, chat németül. Azt hittem, hogy nézett rám, mintha valami California poluvarvara. Mindenesetre, úgy gondolta, a síp nem rossz szerencse ( „a pénz nem”), és a tudattalan, buta és káros foglalkozás. Nem csak figyelmeztetni, de szigorúan megtiltotta, hogy fütyülni.
Miután egy párszor finoman kezdett fütyülni és kapott egy szigorú megrovás, már kifejlesztett egyfajta pavlovi reflex: Féltem, hogy tegye közzé a legkisebb swishing hang az ő jelenlétében. De amint elhagyta vidéki ház ... tudtam eloszlatni a depresszió, vagy kifejezetten a hangulat, fütyörészve, mint a szíve vágyik.
Egy vasárnap este elment sétálni egy kanyargós út előtt a házat, és mosta a konyhában vacsora után, és célja füttyentett hangosan, amennyire csak lehetséges, a határ a művészi lehetőségeket. A bokrok láttam, hogy megállt és hallgatózott. Amennyire emlékszem, nem volt más szándéka, hanem megmutatni neki, hogy szabad vagyok, az ő általában - legalábbis addig, amíg ő nincs otthon.
Amikor hazaért, az este eljött hozzám, és azt mondta, hogy hallott engem fütyülő, és továbbra is, hogy nincs kifogása ilyen tiszta és gyönyörű dallamokat, ha ez segít, hogy javítsa a hangulatot. Megköszöntem az adott felbontást, de négy hónappal később, elváltunk anélkül, hogy sajnálom, amikor egy új, fiatalos és szerény amerikai vette a helyem. Ezt követően költöztem Tübingen a tanulói hálóterem vastag betonfalak, ami síp, hogy bárhol és bármikor.
De, magyar, népi észrevették, hogy a síp nem lesz pénz, de az én tapasztalatom, ha nem kap ettől a gazdagabb! Amerikában már nincs semmi, mint ez, hívja az ismerős sípot a tömegben, egy boltban vagy az erdő normálisnak tekinthető, és nem ütközik a kulturális hagyományok. Például, a családom néha sziszeg, ahelyett, jégeső egymást. Mint a nyelv a madarak, fütyörészve lehet egy másik hang: azt jelenti, hogy „Hol vagy?” Vagy: „Itt vagyok!” Ezzel szemben sírni, ez a módszer a kommunikáció sokkal lágyabb, nyugodtabb és élvezetes - legalábbis az amerikaiak, akik nem ismerik a magyar előjelek.
Amikor először naivan fütyült integet egy orosz barátom, aztán fél óra megnyugtatni a düh, magyarázza és bocsánatot (bár nem értem egyáltalán!) Ebben az esetben, nem félt az én pénzhiány, de fel volt háborodva, hogy kezelni, mint egy kutya (bár ő nagyon szereti a kutyáját). Kíváncsi vagyok, ha a magyar kutya síp várják, mint az amerikaiak? Hűha! Így kaptam az első leckét - soha fütyülni jelenlétében magyar.
Sok pszichológiai összetevők, amelyek meghatározzák az illető állampolgársága magyar, amerikai, japán, brazil, és így tovább. D. Szerepet játszik nemcsak az érzelmek, a szokások és a gondolkodásmód, hanem arckifejezéseket és gesztusokat. Nemzeti kultúrák különböznek sok, akkor is, ha az amerikai TV-műsorok, sorozatok és a filmek kemény törli ezeket a különbségeket Magyarországon és világszerte. Látogatás magyar barátok, megpróbálom lazítson, de még mindig gyakran találom magam rosszul síp, amely veszélyezteti a pénzügyi jóléte a ház tulajdonosai. Magyar barátaimmal nem hisz síp dekadens, buta és káros szakma, de úgy vélik, a szokásos előítélet síp „túlélési arány”. Nem tudom, hány éves azt gondoljuk, ahonnan megjelent Magyarországon, és van-e különbség a forradalom előtti, a kommunista és a posztszovjet tilalmat fütyült. Valaki kell írni egy tanulmányt a kultúrtörténet, a szociológia és a filozófia sípot. Volt ott egy isten vagy istennő sípot az ókori Egyiptomban? e fütyülő tartják rossz a hegyi emberek Tibet? És mi a helyzet az elkerülhetetlen piercing sípot támadó indiánok az amerikai western?
Úgy tűnik számomra, hogy a puszta síp se jó, se rossz, de soha nem szegényebbé és gazdagítja, hanem attól függ, hogy a szubjektív megítélése. Tény, hogy a síp lehet egyfajta személyes teljesítmény és a zenei terület fejlődését, és a zene mindig is, és a démoni és isteni jelenség.
Mint egy amerikai és egy elég képzett Whistler tudok fütyülni tiszta lelkiismerettel, mert nem született a második, vagy a Harmadik Birodalom, és hozta fel a hagyományok cári vagy kommunista magyar. Ez a tevékenység nem tűnik ostobának vagy pazarló. Egy nap volt, három nap és három éjszaka egymás lélek élvezni fütyülő (és ének) egy kis részlet a fordítást a moszkvai rádió (később megtudtam, hogy ez volt az ária Péter apostol „Erbarme Dich” (it. „Kár”) Bach „Máté-passió „). Végtére is, nem véletlen, hogy a zeneterápia használunk epidavrskom szentélyében gyógyító isten Asclepius!
Némi gondolkodás után úgy arra a következtetésre jutott, hogy miután minden rendben van, hogy a magyar félnek, hogy elveszítik a pénz és fennáll a veszélye, nem sípol, mint azok a szegény amerikaiak, akik keményen dolgoznak, és fütyörészve, mint énekelt egy Disney film. Végtére is, az egész Moszkva, és talán a többi magyarországi, én azon kevesek közé, akik nem félnek fütyülni! Mit is mondhatnék, talán az egyik legjobb whistlerek és ezt, és a másik oldalon az Urál-hegység! Hurrá!