Ne felejtsük el,

35 naplók írt Leningrád ostroma, a gettókban és koncentrációs táborokban a szakma, az első vonalban, amit németországi munkára, a hátsó. Megrendítő, őszinték rekord őket - a legszörnyűbb és őszinte dokumentumokat a háború.
Előszó a könyv írta Ilya Glazunov. Népi művész a Szovjetunió, aki találkozott a háború egy kisfiú a családjával Leningrádban és az ostrom volt a ringben.
Ilya Glazunov, Népi művész a Szovjetunió, tagja a Magyar Képzőművészeti Egyetem:
-. Hunger. Eleinte ellenére a hatalmas gyengeség, a feje nagyon tiszta volt ... Aztán az idő kezdi elveszíteni az eszméletét, a valóság észlelésében van törve ...

„Ő már jobban”
Elviselhetetlen hideg. Több mint 40 fok. Mi is aludt kabátok, sapkák, sálak csomagolva tetején. De ez sem menti meg. A lakás hideg volt, mint a külső. egész télen hó nem távolítják el. A holttesteket a lehullott degenerációja emberek megcsúszás hóvihar ...
Mindig emlékezni fogok az új év 1942 ... Szegény anyám úgy döntött, hogy nekem egy karácsonyfa, mint mindig, a háború előtt. Ő ragadt az ág egy üres üveg tejet, csomagolva egy fehér ruhát ... lógni egy pár fenyő-fa játékok ... Talált egy gyertyát. Vágjuk darabokra, rögzítve, hogy egy ág. A szomszédos szobában rokonai lassan, támaszkodva a botot, csomagolva felismerhetetlenné arcok a kimerültségtől. Nézzük a láng haldokló gyertya, minden hirtelen elkezdett sírni.

Aztán meghalt az apám. Ő megijedt, vontatott felkiáltott: „Ah-ah-ah-ah!” - egy szobában megvilágított halvány láng az olaj lámpa. Mivel az orvos azt mondta, azért, mert a „pszichózis az éhség.” Apja sírni hosszú ideig, majd megállt a fülemben, és okozott horror ...
Valahogy anyám jött ki a boltban az utca túloldalán, ahol kaptunk 125 gramm kenyér személyenként. A nehézlégzés, az ágyon feküdt, és halkan: „Nincs több erőt, úgy tűnik, hogy eddig.” Azóta nem felkelni.

Egyszer kaptam az apró szobába, ott élt a relatív - Vera néni Grigorieva. Odaköltözött nekünk két hónappal ezelőtt, amikor haza lebombázták. Kinyitotta az ajtót, látta, hogy az ágyban fekve egy télikabátot, csomagolva egy kendőt alatt régi takaró. A finom ember ugrott rám három hatalmas patkányok. Sikerült zárja be az ajtót ...
A házban 4 ... Az illata hullák ott, mert az egész lakás hatalmas volt hűtőszekrény ... Először úgy döntött, hogy eltemesse a nagymamája. A pénz, nem temették, csak a kenyeret. De anyám és a nagynéném Asya alig győzték janitress nagynénje sura, hogy két napi adag kenyér - 250 gramm és 100 rubelt. A test a lapot, és rázták összevarrjuk. A sarkon hímzett monogrammal nagymama „E. F.”. Janitress nagymama dobott egy kötelet, és kötött a gyermekem szán. Megígérte, hogy eltemesse, és a temetőben Szent Seraphim.
Néhány nappal azután, a szervezet a nagymamám temetése, kimentem újra. Az udvaron volt egy teherautó: a város időről időre ment spetsbrigada, gyűjtése halottakat. Alól a lépcső házunk kivette a holttesteket. Ők voltak csontvázak - néhány szennyes, néhány kabátok, néhány hóval borított, egy táska - haltak meg az utcán ... Mountain merev a hideg halott az autó összes nőtt fel - vetette őket tűzifa. És hirtelen megláttam elviselni holttest pántos gyermekem szánkó ... rohantam a teherautó és olvasni kezdte: „E. F.”...

Kép Glazunov a „blokád”. 1956 Fotó: RIA Novosti
„Minden egy hegy”

„Kedvesem, az egyetlen fiú! Minden alkalommal, amikor rád gondolok. Soha nem gondoltam volna, hogy így unatkozni. Ha? Örüljetek. Amit maradt. Ma kellett volna semmit.
Ne felejtsük el. Minden csók ... "
”... Az írás nehéz, de azt akarom, hogy írjon egy pár szót. Tegnap Inna hozta a levelet, amit olvasni egy izgalmas látványosság. Köszönöm. Örülünk, hogy ha tele vannak. És ez lenne szenvedett itt.
Az egyetlen dolog, amit szeretnék - akkor. Ne félj tőlem. Írj nekem, hogyan lehet - egy boldogság. Az egész az én haza. Hello ... "
Több levél nem az anyja. Anyám meghalt, amikor én 11 éves volt. Aztán telepedett lelkem magányosság érzése ... és az élni akarás. A blokkolás után dadogtam, hogy akár már az első írásban válaszolt egy falusi iskolában ... De senki nem nevetett rám, minden kezelt szeretettel és baráti megértés.

Mikor visszatért a pétervári, a város nagyon üres ... sétáltam a kihalt töltésen közel a nyári kert, és néha úgy tűnt nekem, mintha anyám hív ki nekem. Körülnéztem, de látta, hogy a hatalmas vizeken a Néva és körözés rajta állományokban a sirályok. 1944-ben (röviddel az érkezése), elég szerencsés voltam, hogy menjen a Művészeti Iskola, az Institute for őket. Repin Művészeti Akadémia a Szovjetunióban. Arts és a kemény munka a művész megmentett magány ...
1945-ben Joseph Dzsugasvili emelte poharát a nagy magyar embereket. Láttam a Garden Ring voltak a német hadifoglyok Moszkvában. Állandó a tömegben, láttam egy égő érdeke azoknak, akik nemrég bombáztak én nagy város pétervári, megvetve „alacsonyabb szláv verseny." Néztem őket, undorral és gyűlölettel ... a nyertesek. Én már 14 éves.
Senki sem képzelte akkor, hogy a vesztesek jobb lesz, mint a nyertesek ... és több millió ember halálát okozta a magyar katonák harctereken is elborzadt, és nem hiszem, hogy eljön egy szörnyű idő összeomlott a nagy teljesítmény, amelyre az életét adta ... Ma egy új generációs művelni az elit hazánk - bátor, energikus, elkötelezett hatalmas haza, ami méltó lesz nyertesek a memóriában a nagy Honvédő háború.