Vladimir Pozner paradox pillantást 14 klasszikus könyvek

Boris Zakhoder lefordítva „Micimackó” Alana Milna zseniális, de komponált versei - jó, édes, de nagyon különböző. A Micimackó megy minden. Ő nagyon okos, bár minden alkalommal azt mondja, hogy az agyában a fűrészpor és nem érti. Bátor, vicces, nagylelkű. És mégis hihetetlenül jó és nagyon, nagyon meleg. Még most is beszélek róla, és libabőrös. Én már a Winnie bemutatott hat évben ő az ereimben, amíg el nem fogy teljesen. Azt, bár volt egy felnőtt bácsi ötven, elváltak vele nagyon nehéz. Végül elvitték az én gyerekkoromban.

Ha egy személy gyermekkorban nem olvasható „Micimackó”, később lesz egyáltalán nem szórakoztató. Több az elme, mint a szív. Ellentétben finomított „Kis herceg” Saint Exupery. Ez az, amit az angol neve kifinomult! Mint egy gyerek, hogy szinte lehetetlen, hogy megértsék a filozófiai értelmét rejlő ezt a történetet. „Mi vagyunk felelősek azok már megszelídített” - ez még mindig nem elég világos hat év alatt. Aztán később, ez fontos, szükség van rá. És a jóság, természetesen. És a szomorúság. És érett életszemlélet, amikor rájössz, hogy a végén minden tragikus.

„A három testőr” - az egyik legnagyobb regényeiben az emberiség történetében. Vannak furcsa dolgok, mint a triviális, de a hatása Romana Dyuma nyilvánvaló. „Egy mindenkiért, mindenki egyért” ott tanultam. És azonnal értettem, hogy hogyan éljünk. Vagy emlékszik a jelenet, amelyben D'Artagnan elnézést a párbajt? Testőr csalódni: a tartományi, a gyáva akarja kerülni a harcot. Dumas leírja, hogy a napsugár ebben a pillanatban színezett, vékony és vastag vonalak D'Artagnan, aki azt mondja: „Te nem érted meg, uraim, kértem, hogy bocsánatot kérjen az esetben nem lesz képes, hogy elégedettség mindhárom. „Csak megőrülnek, valamint olyan okos, mint okos! És ez segít élni!

Elmentem egy csodálatos iskola New Yorkban. A végén a tanév általában helyezni játszik, úgy döntöttünk, „King Arthur.” A darabot írt magának a tanulságokat a munkaerő készült páncélok, kardok, pajzsok, sisakok festett táj ... Korol Artur és minden lovagjai - Lancelot, Gawain, Galahad (ellenszenv) - volt számomra élő emberek. Játszottunk, játszottunk velük. Mivel minden szép, kis romantika! Később megtudtam, hogy milyen nehéz a történelem - a szeretet Guinevere Lancelot, Arthur halála ... A zord és fényes dolog!

"Lefty" Leskov először olvastam angolul: Acél Flea - «Steel Flea”, az úgynevezett. Azonnal felmerül a kérdés: mi a patkolt Lefty? Korábban egy bolha ugrott, és most nem egy bolha ugrik. Bárki tudja magyarázni nekem? Azt kérte a pápát intett. Azóta többször, „Lefty” újraolvastam, még Leskov szeretet. A nagy író, azt hiszem, ő nem fizet adót. A gondolkodási folyamat, én arra a következtetésre jutott, hogy ez egy nagyon orosz történet. Kétségtelen: a képesség, lenyűgöző, és nincs értelme. Egy ember azt teszi, amit senki más nem tudja, de ez nem feltétlenül szükséges. Ez a lényeg! Számomra ez egy fantasztikus képtelenség - a jelképe, hogy mi folyik Magyarországon. És sokáig. Nem tudja, mit beszél, „Lefty” van olyan téma, amit most tárgyalunk. Nem biztos, hogy hány ember egyetért abban, hogy ez az egyik különlegessége a magyar ember. Sőt, egyesek kijelentik, hogy ez rusofobstvo. Mi Leskov Russophobia. Ez elképesztő, hogy pontosan világos - borostyán - ő nem hív közvetlenül semmi jelölt gyenge pontokat a nemzeti karakter!

„Taras Bulba” Gogol - az első könyv, amit olvastam az orosz (Vladimir Posner elkezdte tanulmányozni a magyarországi késő, azért Franciaországban született, anyja - francia). Szerint apám kitartó ajánlása. Wade a szövegben volt vadul nehéz. De amikor kitört, de még mindig kitört, kezdte élvezni. És csak akkor rájöttem, hogy mennyire apa ravasz. Ő ragadt rám egy abszolút briliáns orosz irodalomban. „Taras Bulba” - és mégis hihetetlenül lenyűgöző története. Van is egy árulás, és a szeretet, és Ostap, és erős tragikus véget ért. Úgy vélem, hogy Gogol - a legfontosabb zseniális orosz próza. Véleményem nem Tolsztoj vagy Dosztojevszkij vagy Turgenyev - még senki sem ért el olyan magasságokba. Következő csak Puskin próza.

Puskin - az én emberem. Megértem, hogy egy összetett ember és tövis, talán, de hihetetlen báj, szellemes, könnyed, fényét - és a bölcsesség, mélység. Ő az egyetlen magyar író, aki igazán mosolyogni! Ők minden komor, mint az ördög tudja, mit! Puskin - a legnagyobb magyar költő. Azonban a fény, a hő, ha azt akarjuk, energia - nevengersky. Ebben van az öröm. Nem volt az egyetemes sóvárgás meghajtók, amelyre akasztani kívánatos. Amikor olvastam, vagy hallgatni a verseit, nem szűnik meg csodálkozni, hogy milyen könnyű írta egy ember! Nem értem.

„... A sötétség, hogy jött a Földközi-tenger borította a várost gyűlölte az ügyész.” Olvasson tovább, és hogyan fedezett, úgy érzi, a sötétben. Irodalom, mit is mondhatnék ... izgalmas könyv - és filozófiailag, és a cselekmény, és történelmileg. Bármit is rabja, meg fogja találni mindent. És ha szereti a sok közül, mint alázatos szolgája - és Róma, valamint a kereszténység és a történelem Krisztus, és a pokol, és a titokzatos, a kreativitás - minden van briliáns. Vannak finom megfigyelések ragaszkodnak örökre. A varázsló nem emlékszik a felesége nevében - egy fantasztikus termék! Bár a mester, mint egy ember, akit nem érdekel. De látta, hogy egy nő, és beleszeretett, vtyurilsya, összetörni - ez dörzsölés-sa-járgány! Érzem. Cow - nos, csak egy barátom! Szeretem a szellemesség, a játék! Saját szavai minden bizonnyal okoz elégedetlenséget, de tényleg szeretnék találkozni Woland. Van egy csomó kérdést neki.

Ez most azt mondom, talán még lázító. Számomra úgy tűnik, hogy „Egy nap Ivana Denisovicha” - ez a legjobb dolog, hogy Szolzsenyicin írta. Különösen látványos, akár a fizikai érzetek - hideg, fáradtság, - volt, amikor olvastam először.

Drágán szeress "Sirano De Berzherak" Rostand. Cyrano azt mondja: „a tekintete az ellenség, megyek előre.” Ezt tanultam gyermekkori! Nemesség, becsület, bátorság, szeretet a szép nők, barátság ... Befolyásolják, befolyásolnia kell!

Shakespeare - furcsa jelenség. Egy személy nem tud írni ragyogó játék olyan mennyiségben is, nem lehet! És aztán még egy, és szonettek jó ... sbatsat a szabadidejében. Írásbeli régen, és olvasok. Nem is olyan könnyen, mint Puskin, mégis a nyelv archaikus, de olvasni. És én színházba menni és szórakoztató hallgatni az angol, és minden rendben van!

A Philip Roth egy pár csodálatos könyv, főleg az „American Pastoral”. Ő valami közös életem, az én gyerekkori, a hozzáállásom a világhoz ... A komolyság, ez már humor, én is nagyon nagyra értékelem. Fontos, hogy nekem, mint egy író - okos, szarkasztikus, ha nem a legnagyobb a huszadik század Amerikában.

"22-es csapdája" Joseph Heleri - egy nagy könyv. Ez nem egy adott háborúban a japán amerikaiak 1940-ben. És ez nem arról szól Amerikában. Ez egy példázatot életünkben. „22-es csapdája”, hová megy, ez mindenütt, ahol van a bürokrácia és a főnökeik minden lehetséges. A legpontosabb képlet találtam Terence White „22-es csapdája”, volt brit író: „Minden, ami nem tilos - van szükség.” Ez az örök „22-es csapdája”.

Minden pénteken ajándékozzon a legjobb vélemény.
A győztes ReadRate oldalakon a társadalmi hálózatok.