Angyal vagyok (nyuszi)

Azt hittem, egy valóra vált álom,
Vagyok vele újra, mi ennél többet is akarsz?
De csak a szerelmem egy szív verte,
Nos ő csak játszani akart.
Elárult engem újra.
Hogy van az, hogy most élőben, nem tudom.
Le voltam égve, törött szerelem,
És én, vagyis anélkül, hogy az élet, csendesen elhalványul.
Imádom, hogy élt,
A saját kis világában és hazugság nélkül, és a fájdalom,
De most már értem,
Ez a világ egyetlen bánat.
Fáj, hogy vegye.
Elvesztettem mindent, valami törekedni.
Fogok tudni megérteni a világban?
Nem! Csak akkor tudjuk elfogadni.
Mi mozgatja a világot a gonosz?
Árulás? Csaló? Számítási?
Miért a Föld forog,
Ha az érzések nem számít?
Szeretem a szárny leszakadt,
Estem egy nagy magasságban.
És Ziháltam szörnyű fájdalom,
Én felismerve, hogy megcsináltad!
Kiáltom, hogy csökkenti a karosszéria
De minden, és ütemezi rám.
Nem hallom, senki sem törődik,
Hogy talán most haldoklom.
Azt fájt annyira, de nem félek a fájdalomtól!
Tegyük fel, Istenem, hadd tört.
Esküszöm nem ad neki
És, haldokló, szeretem azt a szót.
Bennem most minden üres,
Ahhoz, hogy élni egy pár percig.
És annak érdekében, hogy ne veszítse el időt hiába,
Az ajka alig hallható hívott.
Meg fogok halni, de nem azért, mert én vagyok egy angyal zrya- tábor,
Ahhoz, hogy te, az én nap, védi a sérülésektől.
Fájdalom, bánat, az összes tesztet,
Mi a világ beteg az ujjak nem számítanak.
Még egy nap fogsz tapasztalni
A fájdalom, amikor nem hordozó.
Ez történik, ha megtudja,
Mi a szív vettem.
Majd megtudja, persze, de ez már túl késő lesz elvégre
Én soha nem fog visszatérni.
Sikít, de nem hallja
És közömbösen a PASS.

Prosto zamechatelno, prochitav tvoe proizvedenie, ya ne dumaju, chto budut takie kotorim bi ona ne zatronula Dushu, ya vosheshen tvoei ljubovju, ne smotrja ni na chto ti govorish: ljublju. eto zamechatelno.
s iskrennim uvajeniem!